Harcos Katalin:
Március 8.
A NŐK DICSÉRETE
A. Andrew Gonzalez festménye
Mottó: „…mit szó nincs mondani,
itt fényt sugároz;
az Örök Asszonyi
emel magához.”
(J.W. Goethe: Faust)
A kislányok alighogy öntudatukra ébrednek, megjelennek viselkedésükben a jellegzetes női vonások. Tetszeni akarnak, szeretetre vágynak, és olyan gyengéd szeretetet tudnak felénk sugározni, amit csak egy kislány képes.
Valódi anyaként ringatja máris babáját, halkan dúdolva gügyög neki, aztán
megáll a csöppség a tükör előtt, megigazítja a haját, felteszi magafűzte gyöngyeit és hátrasandít kacéran, elismerést várva. Máris valódi nő!
*
Legyenek hát most a NŐK a középpontban.
Nők, akik megszültek és felneveltek bennünket, nők, akik féltő édesanyák, szerető, hűséges feleségek, odaadó kedvesek, féltékeny de szenvedélyes szeretők, nők, akik nélkül az élet elképzelhetetlen.
Ma a hagyományos női szerep már a múlté. Megmaradtak jellegzetes női szerepek, hiszen az anyaság át nem ruházható, de a nők feladata kiegészült, hiszen komoly hivatást vállalnak a jelenkor asszonyai,
lehetnek akár tudósok, tanárok, művészek. Szeretettel gondolunk vissza tanító néninkre, aki az első leírt betűknél vezette a kezünket, a doktornőre, aki gyermekünket meggyógyította, a kalauznőre, aki elnézte, hogy jegyünket nem előre, hanem csak a vonaton váltjuk meg, vagy a szemközti kis bolt eladónőjére, aki mindig tartogat számunkra egy kedves mosolyt. Előfordul, hogy asszonyok családfenntartók, és
sokszor a férfiak mellet kiveszik részüket a kemény fizikai munkából is.
Hazatérve aztán várja őket a háztartás terhe, a gyermeknevelés örömteli, de egyáltalán nem kis gondja, és egy törődést, szerelmet igénylő férj, vagy kedves…
Josephine Wall festménye
Szóljon hát ma a nők dicsérete!
Köszöntsük őket bárhol is élnek a világban, hiszen nők nélkül
mit sem érne az élet!
Édesanyánk nélkül mi magunk sem születhettünk volna meg.
És a köszöntést mondják férfiak, a világirodalom legnagyobbjai, akik oly sokféleképpen fogalmazták már meg, hogy mit is jelent számukra a NŐ.
Férfiak, akikre nekünk nőknek akkora szükségünk van!
Charles Beudlaire:
HIMNUSZ
Aki a legdrágább, aki a legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet, örökkévaló!
Úgy árad szét az életemben,
mint sóval átjárt levegő,
ő az öröklét vágya bennem,
kiolthatatlan vágyam ő.
Örökfriss illatpárna, melytől
édesül egy drága szoba,
felejtett tömjénkupa, melyből
fűszer száll egész éjszaka:
hogy fejezzelek ki szavakban,
romolhatatlan szerelem,
öröklétemben láthatatlan
pihenő, gazdag ámbra-szem?!
Aki a legdrágább, aki a legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek,
üdvözlet, örökkévaló!
William Shakespeare:
LXXV. szonett
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam, s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
George Gordon Byron:
Ahogy itt jár-kél
Ahogy itt jár-kél, szép, miként
a csillagtüzes éjszaka;
fénybe árnyat és árnyba fényt
szűr arca, szeme, mosolya:
oly szelíden ragyog felénk,
ahogy a vad nappal soha.
Egy sugár még, egy árnyat el, -
s a fele báj nem volna itt,
a varázs, mely arcán tüzel
s belengi holló-fürtjeit
a drága fej körül, amely
égi eszmékről álmodik.
S mi ajkán s homlokán lebeg,
az a pír, az az eleven,
s az a derű a szeretet
munkáját zengi édesen:
földi jóságot és szívet,
melyben tiszta a szerelem.
(Szabó Lőrinc fordította a verseket)
Josephine Wall festménye
Sok boldogságot minden nőnek,
és kívánom, hogy a férfiak ne csak évente egy-két napon hajtsák meg fejüket tisztelettel és szeretettel asszonyaik előtt, hanem, az év valamennyi napján mutassák ki érzelmeiket, ragaszkodásukat!
Copyright by Harcos Katalin
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
