Boldog karcsonyt kvnok minden kedves bartomnak, ltogatmnak!
Fogadjtok szeretettel nnepi verseimet!
Harcos Katalin
Angyalszrny hajnal
Hajnalodik. Didergs percek
suhannak t a vgtelen idn…
Mg kd nylik el a fk kztt,
retteg az j, s angyalszrnyakat vr.
Mg nem bontotta ki szirmait a fny.
Taln meglepetst szl a kvr
s telhetetlen, fenyillat csend.
Mg nmn dalol az nnep,
de n mr itt rezlek, vrlak.
Magamban ddelgetem nevetsed,
a szemedben csillan mosolyt,
karjaid szenvedlyes lelst,
s rzm ajkaid rintsnek
szdten buja-szent titkait.
nnepet vajd hajnalomban
letre kel az rk csoda…
Hab-puha lom
Szllongs….
apr, pelyhes fehrsg, hab-puha lom…
szrke g alatt takar: paplan alszik a tjon.
Csend mesl…
nma hegyekkel feleselnek a rtek.
Nincs mr menekvs. A tl hercegei idertek.
Csillogs…
kusza gallyakon csak a fagy dere csipks.
J a melegben. Friss tea gzl, tlel gi derengs…
Meghittsg…
dszes fenyket krl lnek a npek,
nnepi jen gi s fldi szjrl szrnyal az nek.
Karcsony msnapjn…
Az nnep forgataga elragad,
de hinyol gy is…
mint frfi, - s mint nmagad,
akknt is.
A villdz karcsonyi fnyek
mgtt arcod gyakran felmerl,
s engem remnytelen remnyek
ksrtenek kegyetlenl.
Hov tnt vgleg bellem
minden megfontolt gondolat?
Nevethetsz rajtam. Fellem…
Vgyam akkor is megmarad!
Arcod, szemed, s az ve nyakadnak,
ahogy lgyan felm hajolsz…
szp kezed... lendlete a mozdulatnak,
amivel taln majd tkarolsz.
Hinyzik minden.
A pajznsg is, s a kedves szavak,
amiknek gtjuk nincsen,
mert kztnk mindent szabad.
A hangod…
Hogy szeretnm mr hallani!
s gy megrintenm az arcod,
hogy nem tudom elmondani.
De a jzansg jelmezbe bjva
szembenzek ismt Veled.
Kt lbammal a fldn jra
nem tudom, vgyam hov vezet…
Nem akarom, hogy sznj!
Nem, hogy kesern kacagj rajtam!
Akartam, hogy valban vgyj,
s szvem titkait megmutattam.
Mlnak a nappalok,
s megtelnek lmokkal az jszakk.
Nyugalmat nem tallok.
Nem tudok nem gondolni Rd.
Copyright by Harcos Katalin
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
