JÖVŐBE ZÁRTAN
Elérkezett az év utolsó napja. Ilyenkor gyakran elgondolkozunk, akaratlanul is számot vetünk, az elmúlt egy év dolgairól. A mindennapok apró nyűgei, az átélt és leküzdött nehézségek, a minket ért meglepetések, az élmények és örömök mind itt sorjáznak előttünk.
Tudni kell elengedni, ami fájt, és megőrizni minden szép pillanatot.
Merni kell előre nézni, merész terveket szőni, hogy a megvalósításukkal megszülessen egy-egy újabb életre szóló csoda.
Az óév utolsó pillanataiban gondoljunk azokra a szeretteinkre is, akik valamiért már nem lehetnek velünk.
Köszönöm minden kedves Olvasómnak, hogy az év folyamán kitüntettek érdeklődésükkel. Kívánom, hogy az új évben is leljenek örömet, megnyugvást verseimben.
BOLDOG 2023-AS ÉVET KÍVÁNOK
minden családtagnak, rokonnak, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek, egyszóval mindenkinek, aki e sorokat olvassa!
Harcos Katalin
2016.12.29
Számadás
Így év vége felé számot vetünk
mindazzal, ami mögöttünk marad.
Látjuk, milyen volt az éltünk,
mi múlandó, vagy hozzánk tapad.
Sok hiábavaló küzdelem után
tudjuk, mi volt fontos, és mi nem.
Átlépünk a bűnökön sután,
s a jótól arcunkra kiül a győzelem.
Így visszanézve tiszta már,
mit közelről nem lát meg a szem.
Az értékrend, lám, helyreáll,
- vagy legalábbis úgy hiszem.
Őrizzük hát mindazt, ami kincs,
amit megtartani érdemes.
Ne búslakodjunk azon, ami nincs!
A bölcs nem sír. Új célt keres.
Harcos Katalin
Jövőbe zártan
Már anyám ölében megfoganva
magamban őriztem a sorsom,
megfeszült életigenléssel így ma
árnyékként magammal hordom.
A világra eszmélve, álom-lassan
értelmet nyert a nyíló pillanat,
és egyre gyorsuló áradatban
élem sebzett-víg napjaimat.
Nőként, bimbózó, vad örömökre
születtek bennem meghitt csendek,
s könnyei az elveszett, örökre
holtnak született gyermekeknek.
Ma életem estébe hajló, lágy
fényeiben megfürdöm újra.
Nincs már, aki bánthatna, s a vágy
elröpít időn és tereken túlra.
Lásd, kivirágzott bennem az élet!
Gyermekekben és unokákban,
új versekben és tettekben élek…
… így vagyok itt, jövőbe zártan.
Harcos Katalin
2015.10.31.
Megőriztelek
Elveszett világok peremén
emlékharangok hangját hallgatom.
Fölöttem kavarog, zúg a lég,
visszatér milliónyi létatom,
s némelyik megül a vállamon.
Lélekszikrák adnak randevút
rég itt maradt, bús szeretteiknek.
Ma megnyílt az éteralagút
melyen át ismét velünk lehetnek,
emlékeikben hű szíveknek.
Szinte tapintható mély a csend.
Csak égi fény és gyertyaláng ragyog,
lenge szél táncol, kissé feszeng,
sziporkát szórnak szét a csillagok.
Itt reszket bennem: veled vagyok.
Álomködön át, ím, feldereng
mosolygó arcod, nevető szemed.
Az esti égbolt tán megremeg,
míg átsejlik kedves tekinteted.
Megőriztelek. Béke veled!
Copyright by Harcos Katalin
|