EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI

Versek kiállításmegnyitókra

*

Az új évben új kategóriát indítok útjára.

A művészetek különféle ágai összekapcsolódnak, átszövik egymást. Magam is írok, és a grafia világában is kalandozom olykor. 2007 óta kérnek fel időnként kiállításmegnyitókra köszöntőverset írni. Ezekből kötöttem csokrot ízelítőül.

*

Harcos Katalin

Egy festő palettája mellé

(Kovács Zsolt festőművész 55. születésnapjára)

2007.09.14

Látom, ötvenöt éved terhe

kinccsé érett tudós kezedben.

Nézd a világot egyéni szemmel,

mindig másként, mind élesebben,

mint az egyszerű jövő-menők!

Vásznadon tobzódjanak a színek,

ragadd meg a száguldó időt,

s fess Mester még! Mindenkinek!

Százéves állványod titkot érlel,

őrzi Mácsai Pál bűvös örökét,

s múlt idők fakó emlékeként

 Jáger Margit rebbenő kezét.

Vidd a neked adott eszmét tovább!

Alkoss mint eddig, s egykor talán,

ha rátaláltál méltó  utódra,

add örökül te is a stafétát!

Bár ötvenöt mögötted lépdel,

előtted is bóklásznak évjuhok.

Terelgesd hosszan számos barmod,

s vedd birtokba, mely neked jutott!

Én szavakkal festem, mit érzek,

benned színekből születik gondolat.

Kívánom, élj soká, alkoss egészségben,

légy boldog, s maradj mindig Önmagad!

Szűk Norbet - Dali

Harcos Katalin

Szűk Norbert képei elé

2008.10.23

Képek… kavargó színek és formák letisztult világa.

Érzések, gondolatok kelnek életre - s válnak halálra.

Illatok és csend,  mozdulatok zenéje és béke…

egy élet tapasztalata sűrűsödik az előttünk függő képbe.

Vörös utat zebra szel át. Előtte kék-fehér zebraló kacag.

Vajon ki merne átsétálni a hátán a villogó lámpák alatt?

Amott Dali két szeme szugerál kacikás bajusza mögött…

tekintetébe az őrült zseni rafinált pillantása költözött.

Nézem a nőt vonzón, s titokzatosan idős úr homlokára írva,

s látom a férfit is aki vágyát titkolni soha sem bírta.

Csodálom Jézust kitárt karokkal... máshogyan mint máskor,

mert belelátom szemeden át a titkát feltámadáskor.

Vibráló pillantásodat követi az ecset. Festesz olykor humorral,

máskor  vásznadon új világok születnek, s küzdenek a tűnő korral.

Előttünk hosszan érlelődött gondolataid éledeznek

és szólnak hozzánk, kívülállókhoz ajándékául két kezednek.

Csodálattal adózom előtted. Még alig értél a férfikorba,

s tehetséged szárnyát bontogatva követelőzött már a porondra.

Több országot bejárva csiszoltad a tehetséged,

s úgy láttatod a világot, ahogyan a világ lát téged.

Képeidből milliónyi felénk kiáltó üzenetedet érzem.

Fricskázva bírálsz, nevettetsz, s elgondolkodtatsz merészen.

Az időbe vésed gondolataidat, nem múló homokba.

Alkoss soká örömünkre, s eljövő korokra gondolva!

Hideg Viktor - Portré

Harcos Katalin

Mesékké összeállva

Hideg Viktor grafikusművész tárlatmegnyitójára

2009. március 11.

Amikor a vonalak mesékké állnak össze,

árnyak orgiájában ismersz az „örök”-re,

ha zúzott, gyötört vajúdó önmagadnak

fricskát mutatva fested, mi megmaradhat,

élsz jelent és temetsz, - mi volt előbb.

Mikor tükröt mutatsz a szenvedő világnak,

s vad tekintetek harcos lelkekbe vájnak,

ha új gondolatok születnek képekbe írva,

s érzéseket dalol vásznadon a lélek sírva,

akkor kezedben tartod a jövőt.

Ha görnyeszt mázsányi terhe maroknyi létnek,

s alkotó lelked bugyrai a világ lelkéhez érnek,

megszületik a csoda, dús álomvilágban,

és zsong a lét szüntelen, képeidbe zártan,

akkor ragadod meg az örök időt.

Kovács József - Ház a egyoldalban

Harcos Katalin

Világok születése

Kovács József festőművész tárlatmegnyitójára

Pilisvörösvár, 2009. június 23.

Világok születése nyűgöz, ha nézlek.

Hangok festenek, és színek zenélnek,

mert képeid mélyén lüktet az élet,  

s teremt ma új csodákat!    

Látom a szellőt; szűzen, szemérmes szívvel

az égen máris selymes nászfátylat mímel,

kavarog, szerelmet vall, szavakban rímel…

Meséd, íme, megárad.

Itt dáma térdel dúsan aranyló hajjal,

kikötő éled, nyiladozik a hajnal…

majd fák merednek elénk csontkezű gallyal.

Merő varázs e tárlat!

Ott tűz lobog vörösen, falakra festve,

mert tekinteted a titkokat kereste.

Bíborba hajlik az ég felettünk este,

s lépni látjuk a fákat.

Minden ismert és mégis, - szemeddel látva

ámultan nézünk megannyi furcsa tájra,

mit betölt kavargó létünk boldogsága.

A titok már nem várhat!

Világok születése nyűgöz, ha nézlek.

Hangok festenek,  színek zenélnek,

mert képeid mélyén lüktet az élet.  

Teremts hát új csodákat! 

.