ÜDVÖZ LÉGY TAVASZ!

A tavasz életet lehel maga köré, felébreszti  a kerteket, a minket körülvevő hegyek és rétek élővilágát. Ránk, emberekre is elemi erővel hat. A mögöttünk lévő hosszú, szokatlanul hideg tél után sóvárgunk a napfény, a meleg után.

Végre dúzzadni kezdtek a rügyek,  megindult a munka a földeken, és kidugták fejüket a földből bátortalanul az első kis virágok. 

Köszöntünk, TAVASZ, légy üdvözölve!

Fogadjátok szeretettel bővített,  saját verseimből készített tavaszköszöntő 

összállításomat!

A festmények Josephine Wall angol festő képei

Harcos Katalin

Harcos Katalin

Tavaszi fényözön

Napfény zubog, aranyló fénypatak,

átölel, ringat és tűzzel telít.

Reggeli harmat mossa arcomat,

és tavasz-ízével megrészegít.

Harsogó zöld fű, napsárga virágok,

szélborzolta, virágzó cseresznyék,

illattal árasztják el a világot,

tarkítják, s derűt hintenek szerteszét.

Köszöntelek ÉLET, ujjongó ébredés,

újjászületés szent misztériuma!

Fogadj magadba! Bár titkom oly kevés,

had  legyek lüktető léted ritmusa!

Harcos Katalin

A tavasz első pillanata

Reggel még dér csillan a fűszálakon,
és kusza ágak kopáran integetnek,
de a tavasz már a kert alatt oson,
s nyoma alig van a múló hidegnek.

Varázsütésre ébred most a föld.
Bár hófoltok kacagnak a fű közül,
serken az élet, feléled a zöld,
s rügyekkel játszó szellő hegedül.

Tündöklő kék mennykupola alatt
életet csókol a földre a Nap.
Megáll az idő. A bűvös pillanat
mindent betölt és magával ragad.

Harcos Katalin

Márciusi este

Beóvakodik kertünkbe az este.

Langyos szellő kócolja a fákat

és az elomló, néma szürkületben

piheg ágaik közt a madárhad.

Bokraim, fáim életre kelnek,

bomlik a bársonyos barka burka.

A világ szépsége tűnik végtelennek…

mintha e csoda el sose múlna.

Csillagnyáj közt pöffeszkedik a Hold,

terelgeti aprócska barmait.

Hiúbb pásztor tán még sosem volt.

Nézd, mint fésüli kék sugarait!

Hatalmas, borzas hegykúpok fölött

a kuporgó fellegekre nézek.

Lelkembe öröm, s béke költözött,

lágy tavaszi dallamok zenélnek. 

Harcos Katalin

Bolondos április

Bolondos, vadóc április!

Nézd, hogy cibálja a zsenge ágakat!

Csak néhány, suhanó pillanat,

és megszakad

a tavasz serkentő zenéje…

meg, a természet ébredése,

megáll minden…

de ne félj, vége nincsen!

Az április komor,

szél űzte felhőkön lovagol,

de már lásd, tovaszállnak!

A kuszára borzolt ágak

mind-mind napfényre várnak,

fényre, langy esőre, melegre,

napsugárra, dédelgetőre,

áprilisi csalfa bűvöletre…

S én? Éledő életre, szerelemre.

Úgy változom, minként az április… tán

nincs bennem bánat végre – mondanám –,

csak vágyam ébred mindig újra… lám!

Mint áprilisi napfény, kedvem derül,

s ha viharfellege tovarepül,

szívem is boldog álomba szenderül.

Álmodom hát… s álmom átölel.

Hogy kiről? Neked sem mondom el.

Hisz úgy is tudod… veled vagyok:

megindult szívvel nézlek, s hallgatok.

Mosolyod láttán ragyogok.

Arcod huncutul rám nevet:

nekem mesél most két szemed…

s úgy neked adnám a szívemet!

Harcos Katalin

Tavasztündér nyomában

Nézd, vígan mosolyog az ég!

Nevetős, kék szemével nézeget,

szél hangján suttogja párja nevét,

és örömében hullajt könnyeket.

Szellő fodrozta szép aranyhaján

a napfény boldogan felragyog.

Ha látnád, meg sem ismernéd talán,

ha nem tudnád, hogy a tavasz van ott.

Egy tovaillanó tündérlányka,

aki a világot ébresztgeti,

de beborítja varázspalástja

ami szemünk elől elrejtheti.

Nem látunk mást, csak léptei nyomát:

olvad a jég, és már tűnik a hó,

zöldül a fű és nézd, majd odaát

pattan a rügy, a virágnak való.

Napfény simogatja az arcodat,

de tudd, ő van minden fénynyalábban!

Végre álmodsz szerelmes álmokat?

A tavasz járt ott az éjszakában!

Ébred a világ, és boldog a szív.

Új élet zubog már ereinkben.

Hagyd el a borút, a kikelet hív!

Öröm himnuszt zeng végre minden.

Harcos Katalin

Tavaszi reggel

Még álmosan, köddel takaróznak

a láthatáron nyújtózó hegyek,

de bokrain madarak dalolnak,

s hátukon sok borzas fa integet.

Az égre szökkenő bús napkorong

párálló légben fakón aranylik.

A tavasz még ásítva kódorog,

bár a ködűző szél megiramlik.

Zöldebb a fű, mint tegnap ilyenkor…

aprócska rügyeit bontja a faág.

Kinn a földeken dohog a traktor…

szántanak, vetnek… ébred a világ.

Harcos Katalin

Himnusz a tavaszhoz

Ujjong a világ, ébred a föld,

a tavasz, ím megérkezett,

lehelete mindent betölt

s felpezsdíti a szíveket.

Jöjj remény és jöjj szerelem!

Tedd boldoggá az életem!

Álmok ölelnek magukhoz,

arcomra csókot nyom az éj…

s az érzelmes hangulathoz

társul csapongó szenvedély.

Jöjj remény és jöjj szerelem!

Tedd boldoggá az életem!

Földben moccannak a magok,

vizek szaladnak szertelen,

jönnek harmatos hajnalok

és vígan játszanak velem.

Jöjj remény és jöjj szerelem!

Tedd boldoggá az életem!

Ujjongj világ! Ébred a föld!

A tavasz már trónjára ült.

Születik a harsogó zöld,

s a tél álomra szenderült.

Jöjj remény és jöjj szerelem!

Tedd boldoggá az életem!

Copyright by Harcos Katalin and

Josephine Wall