Hódolat

Száris képeim láttán többen kérdeztek ennek a viseletnek az okáról, és hogy mi indított el ezen a másfajta úton?

Az 5000 éves Védák egyetlen teremtő Istenről beszélnek. Sokan többisten-hittel keverik, mivel az istenség legfelsőbb személyisége több alakban is megjelenik, és amikor a földre leszületik, élete különböző időszakaiban is más és más névvel illetik Őt.

Ha valaki elmerül a legősibb filozófiai műben, hamar felismeri, hogy nem áll a különféle vallásokkal ellentétben, sőt! Valamennyi ebben gyökerezik. Ha megnézzük a világvallások alapjainak azokat a pontjait, melyek nagyjából megegyeznek, azt kapjuk, ami a Védákban is olvasható. Tehát, ha a vallások képviselői nem az eltérésekre, hanem az egyezőségekre tennék a hangsúlyt, a világban sok-sok ellentét okafogyottá válna.

A vaisnava filozófiával megismerkedve, arra a következtetésre jutottam, hogy egyetlen teremtő és mindenható Isten létezik, és a különféle vallások csak az adott korok és helyszínek kulturális hagyományaiba öltöztetve, az ősi tanokból egy-egy részt kihasítva alkották meg tanításaikat. Mindegy tehát, hogy Istent milyen névvel illetjük, lényeg, hogy őszinte hittel forduljunk Isten felé.

Harcos Katalin

Hódolat Krisnának

2013.08.18

A test bezár, bár oltalom:

otthon, ahol most lakom,

de lelkem időtlen vándorol,

s nem lelhet nyugalmat sehol,

csak Krisna-lokára lelve,

Krisna szívébe rejtve.

Mert Ő a kezdet és a vég,

a közel és a messzeség,

minden boldogság, jóság,

a bennünk születő valóság.

Krisna a legfelsőbb lélek,

szívem már az Övé lett.

Lásd őszinte odaadásom!

Őt szolgálom, és imádom.

Peregjen dob, szóljon zene,

harsogjon Krisna szent neve,

hogy tanításával töltse meg

a szíveket, s a lelkeket!

A Govinda klubban egy beszélgetéskor felmerült a kérdés: Mi a boldogság?

Szégyellem, de gyakran nem kérdések születnek bennem az elhangzott leckék után, hanem válaszok. De hogy jövök én ahhoz, hogy válaszokat adjak bárkinek is?

Ennek ellenére többnyire lejegyzem a gondolataimat.

Mi a boldogság?

Az, hogy megtalálod magadban Úr Krisnát,

megtapasztalod gondoskodását,

szent szeretetét észreveszed,

jelenlétének jeleit felismered

önmagadban, - hisz Övé az életed.

Azért élsz, hogy Őt boldoggá tedd.

A mindennapok ünneppé lesznek,

ha Krisna tölti ki elméd és szíved.

Ajándékozd meg Őt magaddal,

odaadó szolgálatoddal,

megingathatatlan hiteddel,

legőszintébb szereteteddel!

2013.09.13

Tudom, a fenti írásban paradoxon, hogy önmagunkat „ajándékozzuk” Kirsnának, hiszen az Ő teremtő jóságából, Általa vagyunk, a Belőle szakadt parányi szikraként, de másként nem tudtam megfogalmazni a teljes odaadást. Azt, hogy felismerem: önmagam, a lélek, aki vagyok, nem létezhet Isten, azaz Krsna nélkül, és egyetlen célom az, hogy Őt szolgáljam egész valómmal.

Még egy megjegyzés: Ha verset vagy prózát írok, többnyire úgy fogalmazom meg, mintha valakinek közvetlenül mondanám, mert így sokkal inkább hozzá szólónak érzi az olvasó. Tehát távol áll tőlem a kioktatás szándéka, - hiszen magam is végtelen tudatlan vagyok, és inkább csak érzem a dolgokat, mint tudom. Ha írok, egyszerűen megszületnek bennem a gondolatok, sokszor alig kell a formába öntésen gondolkoznom, mert szinte készen gördülnek elő a sorok az elmémből, mintha valaki a fülembe súgná.

Lent, Krisna-völgyben (búcsúkor) talán az ott végzett szolgálat hatására valami megváltozott bennem. Valami olyasmi tört felszínre, amiről nem tudtam eddig, olyan, ami árati alatt könnyeket csalt a szemembe, ami megváltoztatta a gondolkodásomat.

Azóta arra törekszem, hogy életvitelem, gondolataim és cselekedeteim egy tiszta bhaktához méltóak legyenek. Igyekszem rendet tenni az életben magam körül, felszámolni azokat a dolgokat, amik az anyagi világhoz kötnek.  Hiteleimet folyamatosan visszafizetem, hogy ne legyenek kötelezettségeim senki felé, mert szabad akarok lenni. Szabad a kötöttségektől, hogy csak Kirsnának élhessek.

Hazafelé a buszon gyakran azon töröm a fejem, mit is főzzek (magunknak), hogy Krisnának felajánlható legyen? Pár napja vettem észre, hogy már azon gondolkodom, mit főzzek Kirsnának? És ez mekkora különbség! J

Ma reggel felébredve lányom még aludt, (mert éjjel későig tanult) de már reggeli idő volt. Kiugrottam az ágyból, és szaladtam Kisnának reggelit készíteni. (Banán pakorát sütöttem és csokis joghurtot is ajánlottam Neki) Már egészen úgy gondolok Rá, mint családtagra, mint a gyermekemre. Az életem szerves része lett. És ez boldoggá tesz. Köszönöm Nektek!                   

(Kesztölc, 2013. október 23.)

Napfonat

2013. szeptember 22

Világokat köt össze titkon,

s napfonatokban árad a fény.

A sugarakból szőtt gondolatban

megszületik a remény,

hogy Krisna mindig velünk van.

Mi az, ami még nagyon megfogott? Ha megnézzük a Bibliát, az újszövetség Jézus születésével kezdődik, aztán látjuk őt kisgyerekként, amikor szülei nagy ijedelmére elveszik, és végül a bölcsek között találnak rá. Velük beszélget, tanítja a bölcseket. Ezt követően eltűnik a szemünk elöl, és csak 33 évesen látjuk újra, amikor merőben új tanításokkal áll elő, megbotránkoztatva, és megijesztve a hatalmukat féltő papokat. Ekkor városról városra vándorol, tanít és csodákat tesz.

Krisna születése hasonlóan csodás, különös körülmények között történik, de ő mindvégig, - földi élete végéig – szemünk előtt marad. Látjuk gyermek csínyeit, növekedését, serdülését, örömeit és bánatát, gyönyörködhetünk kedvteléseiben. Krisnát gyermekként gyakran Dámodarának nevezték. Kedvelte például a vajat és joghurtot, és ha tehette, csent belőle. Nem csak magának, a barátainak is.

Íme, néhány kedves mozzanat, gyermekkorából:

Dámodara, a kikötözött

Kesztölc, 2013.10.23

Kirsna kedvteléseiben csintalan,

de, ha anyja megköti megszeppen.

Szemében könnyek gyöngysora csillan,

s megszökne legszívesebben.

Tudna, - de lásd, mégsem teszi.

A mozsarat maga után húzva inkább

szalad a fák közt, - és milyen csoda!

Dőlnek az arjuna-fák halomba, így hát

előlép Kuvera két elátkozott fia,

s a kis Kirsnának háláját rebegi:

Drága Urunk, Te vagy a megszabadító,

az örök Istenség, fenntartója a világnak,

Te, aki mindig tudod mi a rossz és a jó,

fogadd imádatát bűnbánó bhaktádnak!

Hódolatom lábaid elé helyezem.

Bűneinkért fában rejtve éltünk,

és elszenvedtünk hosszú éveket.

Most kegyedből megmenekülve

lelhetünk lábaidnál menedéket,

itt, ezen a szentséges helyen.

Majd a két félisten tovalépdel.

Ottmarad Kirsna, Yasoda anyára várva,

szemében könnyel, mozsárhoz kötözve,

de mindig új csodákat hozva a világba.

Erejét elrejtve nem ellenkezett.

A nagy robajra odasereglett

Goluka apraja és nagyja.

Volt, aki látta az esetet,

de a többség hinni nem akarta,

csak tanakodtak kis Kirsna felett.

Ekkor a gopyk ölükbe vették,

és magasztalták Kirsna tetteit.

Közönséges gyerekként dédelgették,

és ím, mind összeütötte tenyereit,

mire Kirsna táncolt, s nevetett.

Vagy itt egy másik eset, amiből szintén kitetszik, hogy Ő más, mint a többiek:

Dámodara és a gyümölcsárus

2013. október 23.

Egy nap gyümölcsárus érkezett,

hogy portékáit más árukra cserélje.

A kicsi Kirsna is igen ráéhezett

a kosárból rámosolygó csemegére.

Gyakorta látta, apja, Nanda Maharaja

hogyan ad áruért gabonát, ha kérik.

Szaladt hát, búzáért, - teli volt a marka,

de elhullott sok szem, míg elért a kosárig.

Apró kezében pár szem maradt csupán,

azt nyújtotta oda az árusasszony elé.

Az mosolygott a pár szem gabonán,

s cserébe sok gyümölcsöt rakott belé.

Magával ragadta a csöpp Kirsna szépsége,

s okossága, amivel átlátta a cserét.

Önzetlenségéért mit kapott cserébe?

Kosara kinccsel telt meg, mire haza ért.

A vaisnava filozófia követője akkor jó bhakta, ha megtanulja hogyan szolgálhat Istennek. A szolgálat fontos részei: Isten szeretete, a maha mantra - mely Isten szent neveinek füzére - rendszeres ismétlése, a folyamatos tanulás, a tanító mester, és a bhakták tisztelete és követése, húsmentes étrend, ételek ajánlása Krisnának, lemondás az alkoholról és minden tudatmódosító szerről, és rendszeres részvétel a közös szertartásokon, ahol zenével tánccal, és a maha mantra közös éneklésével fejezzük ki imádatunkat.

Krisnához

2014.06.01

Esőfellegekben mosolyod játszik.

Szemeid víg csillogása villámözön,

s kacagásod ég hangjaiban csendül.

Kék, fényes, zengő… Isteni!

Jelenlétedet mindenütt érzem.

Micsoda kegy, hogy megtaláltalak!

Köszönöm, Halhatatlan Krisna,

hogy láthatom arcod a világban.

Érezlek illatos  szelekben,

vizek szertelen csobogásában,

Nap simogató, lágy sugarában,

lüktető zenében, víg dobolásban,

lépteim könnyű ritmusában,

szavak zenéjében, vers születésben,

elmém alkotó tűz-szikráiban

velem vagy, ó gyönyörű Hari.

A férfi és nő kapcsolata, a szerelem, a gyermekek születése és felnevelése sokkal mélyebb értelmet kap a vaisnavizmusban, mint amit ma megszoktunk. A házasságkötésnek és a temetésnek is sajátságos szertartása van. Koromnál fogva engem a temetés is erősen foglalkoztat. Alapvető eltérés, hogy hiszünk a lélekvándorlásban. A földi lét, jelenlegi formánk csak átmeneti állapot. Halálunk után vagy más testben születünk újjá, vagy akik erre érdemessé válnak, Krisna országában (bolygóján) lelnek végső helyet.

Testamentum

2014.11.30

Ha testet váltok, hamvaimat

Új Vrindavana tava nyelje el,

hol Krisna őrködik bhaktái felett,

s a szél is Hare Krisnát énekel.

Szent mécses gyúljon,

s hulljon virágszirom.

Áldott béke lengjen, hol

lényem tovaszárnyal.

Mert közel a templom,

mert közel van Krisna,

szembeszállok én

büszkén a halállal.

Ha testet váltok, hamvaimat

Új Vrindavana tava nyelje el,

hol Krisna őrködik bhaktái felett,

s a szél is Hare Krisnát énekel.

A test és lélek két külön dolog. Ki is vagyok én? A test, vagy a lélek? Ha önmagamra gondolok, nem az öregedő testtel azonosítom magam, hanem az abban lakozó, a testet irányító, azt használó lélekkel. Miért? Mert tapasztaltam, hogy ez így van. Évekkel korábban volt egy szívleállásom. Kórházban voltam, így hamar újraélesztettek, de ma is emlékszem arra, amikor – mintha víz alól hallanám – idegesen kiabált az ügyeletes orvos, hogy „Megállt a szíve! Hozzák már azt a … életmentő felszerelést!” Nem láttam, de valami ködszerű fényes fehérség burkolt be, majd egyszer csak minden élessé vált: újra láttam és hallottam, érzékeltem a környezetemet, de mésként, mint addig. A kórterem jobb felső sarkából nézve figyeltem, ahogy többször próbálnak újraéleszteni egy furcsa masinával, amilyet addig még sosem láttam. Az orvos is idegen volt, még nem láttam korábban. Ahogy fölém hajolt, föntről látszott, hogy a feje búbján, kb. 20 Ft-osnyi kopasz folt van a dús sötétbarna haj között. Láttam, hogy a tappancsokat rám teszik, és testem ívben megfeszül, kezeim idétlenül csápolnak, majd az egyik kezem lecsúszik az ágyról, és fura szögben lelóg. Arra gondoltam, vigyázhatnának, mert még eltörik az a könyököt...

Semmit rosszat nem éreztem, és nem azonosítottam magam a látott testtel. Aztán egy újabb próbálkozás után elsötétült minden, és újra fájtam, szenvedtem, és görcsösen kapkodtam levegő után. Nem volt jó visszajönni. Amikor teljesen magamhoz tértem, mindenre emlékeztem. Másnap, nagyvizitnél ott volt az orvos, aki újraélesztett. Megkérdeztem, mi az a kopasz folt a fején? Előbb döbbenten nézett rám, majd mintha fény gyúlt volna, megértést láttam a szemeiben. Azt mondta, hogy pár hete egy zsírcsomót operáltak le onnét. Valószínű nem én voltam az első a prakszisában, akinek hasonló, testen kívüli  élménye volt...

Végül itt az én imám:

Hálaének

2015.01.18.

Ó, Krisna! Leborulok lótuszlábaid előtt.

Hódolatom és szeretetem ajánlom Neked.

Rajongva nézlek, mint anya gyermekét,

Dámodara csínyei kacagtatóan boldogítanak,

Govinda könnyeket csal a szemeimbe,

és lelki szerelem gyönyöreivel ajándékoz meg.

Csodálom szépséges, traszcendentális lényedet.

Hódolatom és tiszteletemet ajánlom

Bhaktivedanta Swami Prabhupadanak,

aki emberfeletti munkával megalapította

az ISKON nemzetközi szervezetét,

és elhozta a nyugati világba ezzel a

béke és a csodálatos remény üzenetét,

és könyveivel mindenki tanítómestere lett.

Hódolatom és tiszteletemet ajánlom

Sivarama Swami Maharaja-nak, aki

óvón vezeti a bhakták közösségét,

és megajándékozott az első, hit általi

elragadtatottság könnyeivel, a kirtanák

felhőtlen boldogságát bemutatva,

és megköszönve imádságos könyvét.

Köszönetem és tiszteletem ajánlom

Guruttama prabhunak, mert felnyitotta

szemeimet a való világ igazságaira,

és Krisna tanításaira fogékonnyá tett.

Megtanította, hogyan szolgáljak tisztán,

odaadóan, ezáltal megnyitva előttem

az igaz boldogsághoz vezető utat.

Tiszteletemet és szeretetemet ajánlom

Préma-keli matajinak, a könyvekért,

amelyek akkor is velem vannak és

tanítanak, amikor távol a templom.

Köszönet, hogy elvezetett az oltárhoz,

és megtanított a Murtik imádatára,

és hogy segíti tanácsaival botló léptemet.

Minden tisztelet a bhaktáknak, akik

befogadtak, és testvéreimmé lettek,

és példát mutatnak nekem, érdemtelennek.

Kati dévi dasi