VALENTI NAP

Az elmúlt évtizedekben nálunk is elterjedt hogy  Valentin nap alkalmából megemlékezünk szeretteinkről. Nem csak szerelmünket, de barátunkat is meglephetjük valami kedvességgel ebből az alkalomból. Ez a nap azonban remek alkalom például lánykérésre, vagy első vallomás elsuttogására is. Alábbi verseimet ennek jegyében válogattam. 

Harcos Katalin

Harcos Katalin

TALÁN

Susogó csendű selymes sötétben

valami feldereng a messzeségben.

Talán csak szemed szépségét látom…

ragyogó fénye süt át a homályon.

Talán reményem ragyog fel szépen

álmok bódító kék tengerében.

Talán csak vágyam andalít újra…

szeretsz talán már fölém borulva.

Talán kényeztetsz szerelmes szókkal

incselkedőkkel, kedves-bohókkal,

talán csókolsz majd, perzselő csókkal,

s talán felszakad bennem egy sóhaj.

Talán megosztom veled világom

amit könnyebbé tehet az álom.

Talán velem vagy ezen az éjen

susogó csendű, selymes sötétben…

Harcos Katalin

Álmod lennék

Álmod lennék ezüst éjben,

nyugtalan, remegő holdfényben,

zaklatott, vágy teli álom,

amire régóta vágyom.

Álmod lennék majd. Szerető,

mindig csak utánam epedő,

ágaskodó, sóvárgó kivárás,

csókokban ébredő kívánás.

Álmod lennék, mely átölel,

és tüzes ölében ringat el.

Egyetlen álmod és vágyad…

Ne csak én epedjek utánad!

Harcos Katalin

Láng leszek

Láng leszek, látod? Neked lobogok.

Tüzem felhevít, fényem rád ragyog.

Imbolygó, bíborló, csodát váró,

szertelen, szerelmes táncot járó.

Láng leszek, önmagát elemésztő,

lobogó lázában érted égő.

Nézd, fényem világol a sötétben,

rád kacag komor éj sűrűjében.

Láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó,

éledő tüzedhez odabújó.

Körülölellek melegemmel,

betakargatlak szerelemmel.

Harcos Katalin

Hogy mondjam el?

Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent?

Megsúgnám, de vallani félek,

mert nem érzem még szerelmedet,

csak balgán, makacsul remélek.

Hogy mondjam el? Szeretni akarlak,

oly tisztán, miként az angyalok.

Álmomban olyan gyakran karollak,

és annyira jó, hogy veled vagyok!

Hogy mondjam el, hogy senki másban

még mindet együtt nem találtam?

Vonzó embert, társat a magányban,

s barátot, akire mindig vártam.

Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak

megsúgni, ami itt bent úgy éget?

Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak:

elárulják, mint szeretlek téged.

Harcos Katalin

Volnék a társad

Volnék faág, hogyha levél lennél,

ringatnálak, s te vígan libegnél.

Lennék napfény, hogyha felhő volnál,

meleg fényemben szellőn lovagolnál.

Volnék kedvesed, ki hűséges lenne,

ölelnélek, hogy boldoggá tenne.

Volnék a társad, ha magányos lennél,

szeretnélek, ha nem is szeretnél.

Harcos Katalin

Halhatatlanságunk

Mondd, álmaimban miért kísértesz? 
Szédítő szavakkal mit ígérhetsz? 
Óvj, ölelj, - ejtsen rabul a vágyad, 
S én megnyitom előtted lenge ruhámat…

Vágyak férkőztek éjjelembe 
S pőrén, öleléseddel befedve, 
Sikoltozós gyönyörökre vágyom 
Ringó, szerelmes nyoszolyádon.

Vállaidon könyököl az élet. 
Puttonyában csalóka remények: 
Múlt, jelen s jövő együtt kucorog, 
Mint éjszakában hunyorgó csillagok.

Ott incselkednek hiábavaló álmok, 
S együtt megélt léha boldogságok. 
Borulj fölém, mint bársony sötét, 
S legyek neked én hívó messzeség!

Légy hegycsúcs, s én lágy völgyed leszek! 
Légy folyó, és partjaid közt elveszek. 
Légy Nap, és Holdad leszek én, 
Hogy világítsak létünk bús éjjelén.

Érintésed legyen esti fuvalom, 
Amely tétován játszik ágyékomon, 
Míg én számodra legyek förgeteg, 
Minek tüzében tested megremeg.

Légy életem! Értelme napjaimnak! 
Leszek halálod, hogy veled maradjak, 
Tiéd legyek még ott is, akkor is, 
Ha köröttünk már minden más hamis.

Szívedbe, testedbe titkon rejtezek. 
Légy lelkem, s én szintúgy lelked leszek! 
Beléd olvadok, hogy egyek legyünk… 
Így válik halhatatlanná az életünk.

Copyright by Harcos Katalin