ÜDVÖZ LÉGY TAVASZ!
A tavasz életet lehel maga köré, felébreszti a kerteket, a minket körülvevő hegyek és rétek élővilágát. Ránk, emberekre is elemi erővel hat. A mögöttünk lévő hosszú, szokatlanul hideg tél után sóvárgunk a napfény, a meleg után.
Végre dúzzadni kezdtek a rügyek, megindult a munka a földeken, és kidugták fejüket a földből bátortalanul az első kis virágok.
Köszöntünk, TAVASZ, légy üdvözölve!
Fogadjátok szeretettel bővített, saját verseimből készített tavaszköszöntő
összállításomat!
A festmények Josephine Wall angol festő képei
Harcos Katalin
Harcos Katalin
Tavaszi fényözön
Napfény zubog, aranyló fénypatak,
átölel, ringat és tűzzel telít.
Reggeli harmat mossa arcomat,
és tavasz-ízével megrészegít.
Harsogó zöld fű, napsárga virágok,
szélborzolta, virágzó cseresznyék,
illattal árasztják el a világot,
tarkítják, s derűt hintenek szerteszét.
Köszöntelek ÉLET, ujjongó ébredés,
újjászületés szent misztériuma!
Fogadj magadba! Bár titkom oly kevés,
had legyek lüktető léted ritmusa!
Harcos Katalin
A tavasz első pillanata
Reggel még dér csillan a fűszálakon,
és kusza ágak kopáran integetnek,
de a tavasz már a kert alatt oson,
s nyoma alig van a múló hidegnek.
Varázsütésre ébred most a föld.
Bár hófoltok kacagnak a fű közül,
serken az élet, feléled a zöld,
s rügyekkel játszó szellő hegedül.
Tündöklő kék mennykupola alatt
életet csókol a földre a Nap.
Megáll az idő. A bűvös pillanat
mindent betölt és magával ragad.
Harcos Katalin
Márciusi este
Beóvakodik kertünkbe az este.
Langyos szellő kócolja a fákat
és az elomló, néma szürkületben
piheg ágaik közt a madárhad.
Bokraim, fáim életre kelnek,
bomlik a bársonyos barka burka.
A világ szépsége tűnik végtelennek…
mintha e csoda el sose múlna.
Csillagnyáj közt pöffeszkedik a Hold,
terelgeti aprócska barmait.
Hiúbb pásztor tán még sosem volt.
Nézd, mint fésüli kék sugarait!
Hatalmas, borzas hegykúpok fölött
a kuporgó fellegekre nézek.
Lelkembe öröm, s béke költözött,
lágy tavaszi dallamok zenélnek.
Harcos Katalin
Bolondos április
Bolondos, vadóc április!
Nézd, hogy cibálja a zsenge ágakat!
Csak néhány, suhanó pillanat,
és megszakad
a tavasz serkentő zenéje…
meg, a természet ébredése,
megáll minden…
de ne félj, vége nincsen!
Az április komor,
szél űzte felhőkön lovagol,
de már lásd, tovaszállnak!
A kuszára borzolt ágak
mind-mind napfényre várnak,
fényre, langy esőre, melegre,
napsugárra, dédelgetőre,
áprilisi csalfa bűvöletre…
S én? Éledő életre, szerelemre.
Úgy változom, minként az április… tán
nincs bennem bánat végre – mondanám –,
csak vágyam ébred mindig újra… lám!
Mint áprilisi napfény, kedvem derül,
s ha viharfellege tovarepül,
szívem is boldog álomba szenderül.
Álmodom hát… s álmom átölel.
Hogy kiről? Neked sem mondom el.
Hisz úgy is tudod… veled vagyok:
megindult szívvel nézlek, s hallgatok.
Mosolyod láttán ragyogok.
Arcod huncutul rám nevet:
nekem mesél most két szemed…
s úgy neked adnám a szívemet!
Harcos Katalin
Tavasztündér nyomában
Nézd, vígan mosolyog az ég!
Nevetős, kék szemével nézeget,
szél hangján suttogja párja nevét,
és örömében hullajt könnyeket.
Szellő fodrozta szép aranyhaján
a napfény boldogan felragyog.
Ha látnád, meg sem ismernéd talán,
ha nem tudnád, hogy a tavasz van ott.
Egy tovaillanó tündérlányka,
aki a világot ébresztgeti,
de beborítja varázspalástja
ami szemünk elől elrejtheti.
Nem látunk mást, csak léptei nyomát:
olvad a jég, és már tűnik a hó,
zöldül a fű és nézd, majd odaát
pattan a rügy, a virágnak való.
Napfény simogatja az arcodat,
de tudd, ő van minden fénynyalábban!
Végre álmodsz szerelmes álmokat?
A tavasz járt ott az éjszakában!
Ébred a világ, és boldog a szív.
Új élet zubog már ereinkben.
Hagyd el a borút, a kikelet hív!
Öröm himnuszt zeng végre minden.
Harcos Katalin
Tavaszi reggel
Még álmosan, köddel takaróznak
a láthatáron nyújtózó hegyek,
de bokrain madarak dalolnak,
s hátukon sok borzas fa integet.
Az égre szökkenő bús napkorong
párálló légben fakón aranylik.
A tavasz még ásítva kódorog,
bár a ködűző szél megiramlik.
Zöldebb a fű, mint tegnap ilyenkor…
aprócska rügyeit bontja a faág.
Kinn a földeken dohog a traktor…
szántanak, vetnek… ébred a világ.
Harcos Katalin
Himnusz a tavaszhoz
Ujjong a világ, ébred a föld,
a tavasz, ím megérkezett,
lehelete mindent betölt
s felpezsdíti a szíveket.
Jöjj remény és jöjj szerelem!
Tedd boldoggá az életem!
Álmok ölelnek magukhoz,
arcomra csókot nyom az éj…
s az érzelmes hangulathoz
társul csapongó szenvedély.
Jöjj remény és jöjj szerelem!
Tedd boldoggá az életem!
Földben moccannak a magok,
vizek szaladnak szertelen,
jönnek harmatos hajnalok
és vígan játszanak velem.
Jöjj remény és jöjj szerelem!
Tedd boldoggá az életem!
Ujjongj világ! Ébred a föld!
A tavasz már trónjára ült.
Születik a harsogó zöld,
s a tél álomra szenderült.
Jöjj remény és jöjj szerelem!
Tedd boldoggá az életem!
Copyright by Harcos Katalin and
Josephine Wall
|