A NYÁR BŰVÖLETE

Megérkezett a nyár. Sokszínűségével, ajándékaival és veszélyeivel itt van. Hogyan éljük meg? Rajtunk is múlik. Tanuljuk meg felismerni és elfogandi ajándékait, hogy forrósága ne teher legyen, hanem maga a szépség.

A verseket Josephin Wall képei illusztrálják

Szép nyarat kívánok mindenkinek!

Harcos Katalin

Nyárköszöntő

Nyárfák lombja rezeg a szélben,

villódzik ezernyi ezüst levél.

Táncukat lejtik csendben, szerényen,

amíg a szellő nyugodni tér.

Eső mossa a hajlongó fákat,

füvön fürdik a kerti rigó.

Ereszen rejtőzik vidám madár had,

hangzik csicsergős ribillió.

Lassan a zord felhő mind szertefoszlik,

az azúrkék ég is kikandikál.

Éled a virág, a szirma kibomlik.

Kacag a világ, mert itt a nyár.

Josephin Wall festménye

Harcos Katalin

Budapest, 2017.06.22

Hőség

Rekkenő hőségben fuldoklik a város.

Szmogtól szenved a szem meg a száj,

zihál a tüdő, s a szív rémülten kalapál.

Néha felénk száguld enyhet adva

egy-egy eltévedt, vadóc szélroham,

arcul legyint, hajunkba túr boldogan.

Áll, vagy kábán kering helyben a gondolat.

Az aszfalt forróságot lehel körbe

és a házfalakról szenvedés csorog a földre.

Az autók motorja dohogva jár,

az utasok arcán sós verejték ragyog.

Árnyat keresve pihegnek az őrangyalok.

A mozdulatok lassan elenyésznek.

Fáradtan nyúlnak a fák árnyai messze,

szinte zokogva, enyhülésért esdve.

Mentő sivít, megtörve a béna csendet.

Valaki talán végleg feladta…

nem küzd már tovább az istenadta.

A napfény lassan sápad, szertefoszlik.

Az esti fények gyöngysorai alatt

a beton falak tüzesen izzanak.

Josephin Wall festménye

Harcos Katalin

Szent Iván éj

Fénylő tűzkerék,

s égő farakás tüze

festi az eget.

Körtáncban forgunk

a tűz körül. Ragyogó,

rőt láng pirosít…

Izzó pernyétől

sziporkázik a máglya

míg körülálljuk.

Lassan a lángok

szelídülnek az éjben,

dalunk is halkul.

Add a kezed hát!

szép hazánkért ugorjuk

most át a lángot.

Kialvó parázs

ránk hunyorog a szélben,

       míg hazatérünk.   

Josephin Wall festménye

Harcos Katalin

Júniusi délután

Tölgyek élénkzöld szoknyája alól

fehérlő bodzavirág kandikál.

Fölöttük ezernyi madár dalol,

lent tücsök zenél, és pille száll.

Illattól terhesen párás a lég.

Árnyak kúsznak a zsenge füvön,

csak a dombháton aranylik még

a napsugár, míg lassan elköszön.

Az elfoszló fény hajamra hajol.

Fák alatt zöld könnyeket sír a Nap,

s harmattól ázva titkon, valahol

néhány sugara mellettem marad.

A surlófényben lágyak a színek.

Vén, mohos sziklán tarka gyík szalad.

Zöld szörnyekként kuporognak a hegyek

bíborba hajló alkonyi ég alatt.

Josephin Wall festménye

Harcos Katalin

Vidám nyári este

Narancsvörösen kelleti magát

kacéran riszálva a napkorong.

Magára húzza lassan bíborát,

hegyek ormán kacagva kódorog.

Pajkosan csiklandoz az esti szél.

Párás csókot csen lopva fülemre,

éji titkokról, csókokról regél,

s csábít őszinte, szép hevületre.

Rózsás-habos felhőfátylát kapja

és felölti díszruháját az est.

Arcát kuncogva kezébe takarja,

s a kelő holdnak bohócarcot fest.

Josephin Wall festménye

Harcos Katalin

Izzó napok

Rekkenő nyár olvad az aszfalton.

Se szél, sem eső enyhet nem hozhat.

Tikkasztó dallam kel az ajkakon,

hol mozdulatlan dalok lakoznak,

s csak a forróság remeg.

Kókadt a lomb, s ha néha lebben

ágak között szélfiú matat.

Talán a „jaj” szólna csak ércesebben,

mikor beléhasít a pillanat.

Csak a forróság remeg.

A szikkadt tájban sziréna szárnyal

kettévágva a békés delet.

Valahol az erdő sikolt a határral…

lángol az élet, üvölt a rettenet,

míg a forróság remeg.

Két nap küzdött a létért a világ.

Körben facsonkok, üszök és hamu,

elhullott tetemek a réten át…

az erdő halott – gyászol a falu,

és a forróság remeg.

Josephin Wall munka közben

***

Copyright by Harcos Katalin és Josephine Wall