A NYÁR BŰVÖLETE
Megérkezett a nyár. Sokszínűségével, ajándékaival és veszélyeivel itt van. Hogyan éljük meg? Rajtunk is múlik. Tanuljuk meg felismerni és elfogandi ajándékait, hogy forrósága ne teher legyen, hanem maga a szépség.
A verseket Josephin Wall képei illusztrálják
Szép nyarat kívánok mindenkinek!
Harcos Katalin
Nyárköszöntő
Nyárfák lombja rezeg a szélben,
villódzik ezernyi ezüst levél.
Táncukat lejtik csendben, szerényen,
amíg a szellő nyugodni tér.
Eső mossa a hajlongó fákat,
füvön fürdik a kerti rigó.
Ereszen rejtőzik vidám madár had,
hangzik csicsergős ribillió.
Lassan a zord felhő mind szertefoszlik,
az azúrkék ég is kikandikál.
Éled a virág, a szirma kibomlik.
Kacag a világ, mert itt a nyár.
Josephin Wall festménye
Harcos Katalin
Budapest, 2017.06.22
Hőség
Rekkenő hőségben fuldoklik a város.
Szmogtól szenved a szem meg a száj,
zihál a tüdő, s a szív rémülten kalapál.
Néha felénk száguld enyhet adva
egy-egy eltévedt, vadóc szélroham,
arcul legyint, hajunkba túr boldogan.
Áll, vagy kábán kering helyben a gondolat.
Az aszfalt forróságot lehel körbe
és a házfalakról szenvedés csorog a földre.
Az autók motorja dohogva jár,
az utasok arcán sós verejték ragyog.
Árnyat keresve pihegnek az őrangyalok.
A mozdulatok lassan elenyésznek.
Fáradtan nyúlnak a fák árnyai messze,
szinte zokogva, enyhülésért esdve.
Mentő sivít, megtörve a béna csendet.
Valaki talán végleg feladta…
nem küzd már tovább az istenadta.
A napfény lassan sápad, szertefoszlik.
Az esti fények gyöngysorai alatt
a beton falak tüzesen izzanak.
Josephin Wall festménye
Harcos Katalin
Szent Iván éj
Fénylő tűzkerék,
s égő farakás tüze
festi az eget.
Körtáncban forgunk
a tűz körül. Ragyogó,
rőt láng pirosít…
Izzó pernyétől
sziporkázik a máglya
míg körülálljuk.
Lassan a lángok
szelídülnek az éjben,
dalunk is halkul.
Add a kezed hát!
szép hazánkért ugorjuk
most át a lángot.
Kialvó parázs
ránk hunyorog a szélben,
míg hazatérünk.
Josephin Wall festménye
Harcos Katalin
Júniusi délután
Tölgyek élénkzöld szoknyája alól
fehérlő bodzavirág kandikál.
Fölöttük ezernyi madár dalol,
lent tücsök zenél, és pille száll.
Illattól terhesen párás a lég.
Árnyak kúsznak a zsenge füvön,
csak a dombháton aranylik még
a napsugár, míg lassan elköszön.
Az elfoszló fény hajamra hajol.
Fák alatt zöld könnyeket sír a Nap,
s harmattól ázva titkon, valahol
néhány sugara mellettem marad.
A surlófényben lágyak a színek.
Vén, mohos sziklán tarka gyík szalad.
Zöld szörnyekként kuporognak a hegyek
bíborba hajló alkonyi ég alatt.
Josephin Wall festménye
Harcos Katalin
Vidám nyári este
Narancsvörösen kelleti magát
kacéran riszálva a napkorong.
Magára húzza lassan bíborát,
hegyek ormán kacagva kódorog.
Pajkosan csiklandoz az esti szél.
Párás csókot csen lopva fülemre,
éji titkokról, csókokról regél,
s csábít őszinte, szép hevületre.
Rózsás-habos felhőfátylát kapja
és felölti díszruháját az est.
Arcát kuncogva kezébe takarja,
s a kelő holdnak bohócarcot fest.
Josephin Wall festménye
Harcos Katalin
Izzó napok
Rekkenő nyár olvad az aszfalton.
Se szél, sem eső enyhet nem hozhat.
Tikkasztó dallam kel az ajkakon,
hol mozdulatlan dalok lakoznak,
s csak a forróság remeg.
Kókadt a lomb, s ha néha lebben
ágak között szélfiú matat.
Talán a „jaj” szólna csak ércesebben,
mikor beléhasít a pillanat.
Csak a forróság remeg.
A szikkadt tájban sziréna szárnyal
kettévágva a békés delet.
Valahol az erdő sikolt a határral…
lángol az élet, üvölt a rettenet,
míg a forróság remeg.
Két nap küzdött a létért a világ.
Körben facsonkok, üszök és hamu,
elhullott tetemek a réten át…
az erdő halott – gyászol a falu,
és a forróság remeg.
Josephin Wall munka közben
***
Copyright by Harcos Katalin és Josephine Wall
|