Rainer Maria Rilke

Midőn rám leltél

Fodor András fordítása

Midőn rám leltél, kedvesem,

kicsiny voltam, szegény,

és mint egy hárság csendesen

beléd virultam én.

Kis lényemnek név sem jutott,

de bennem nőtt a vágy,

míg szóltál: már oly nagy vagyok,

név nem foghatna át.

S én, mint akit május, mítosz,

meg  tengerár tetéz,

lettem újborként illatos,

a lelkeddel nehéz.

A csend

Tandori Dezső fordítása

Hallod-e, kedves, kezem fölemeltem –

hallod-e: zúg…

Ugye, a magányost, bármije rebben,

figyelik a dolgok: hogy mire jut?

Hallod-e, kedves, lehunyom a pillám,

zaj ez is, mire megközelít.

Hallod-e, kedves, újra kinyitnám…

…de mért nem vagy itt?

Moccanok épp csak – a selymes csendben

ott van a lenyomata; örökre látszik

a legparányibb indulat is, kitörölhetetlen,

a messzeség feszülő függönyén.

Ahogy én lélekzem, kelnek-tűnnek

a csillagok.

Ajkamra illatok itala árad,

és távol angyalok karának

csuklói derengenek felém.

De akire gondolok:

Téged nem látlak.

Altató

Nemes Nagy Ágnes fordítása

Hogyha elvesztlek, no mondd,

tudsz-e úgy elaludni többet,

hogy ne susogjak majd fölötted,

mint a széles hársfalomb?

Hogy ne lehessek s szavam

rá ne simuljon, mint pilla,

kebleidre, a karjaidra,

és a szádra álmosan.

Hogy ne zárjalak le majd,

önmagadnak adva téged,

mint egy kertet, ahol temérdek

csillag-ánizs, mézfű hajt.

A szerelmes lány

Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.