NINCS JÖVŐ NÉLKÜLED

Szerelmesvers csokor

Ha tavasz, akkor szerelem...

Ezúttal szerelmes verseimből kötöttem csokrot nektek. Remélem, sokan örömet lelnek bennük.

Köszönöm Jámbor Ivett rajzait, amik illusztrálják a lapot. Úgy érzem alkotásai nélkül ez az oldal sem lenne teljes. Ivett munkáival a Facebook-on neve alatt, vagy Maszatolásaim címszó alatt ismerkedhettek.

Harcos Katalin©

Amikor…

Amikor kibomlik értelme a szónak,

amikor beléd nyilall a felismerés,

amikor megsejted mit rejthet a holnap

s magad megmutatni lettél oly merész

            akkor tudni fogom, ki vagy.

Feléd kinyújtott kezem elfogadva

amikor meglested minden titkomat,

amikor nem hagysz többé magamra

s megnyílt előtted test, szív, gondolat

            akkor tudni fogod, ki vagyok.

Harcos Katalin©

Rám lelt

Miért?… nem tudom… megtalált szemed

megosztott fényéből rám is jutott.

Elmémben bolygó gyöngy-emlékezet

mikor ujjam arcodon átfutott.

Nem tudom mért, de jó volt… gyönyörű…

vágy születését lestem riadtan,

el sosem illó lélek-kösöntyű

ékesített a lázas pillanatban.

Hogyan?… bár tudnám, rabod mint lettem!?

Szíved kalitját rám zártad legott,

meglelt tüzed úgy lobog felettem,

lélekparazsam, lásd, lángot fogott.

Harcos Katalin©

Itt vagy

Itt vagy érzem kába éjben

ígéretek  erdejében

elrejtőzve nevetésben

álmok ködös sűrűjében

              s nincs mit tennem

Itt vagy mégis pedig várnád

ossza meg veled a párnád

ringatózva ahogy várt rád

kedvesed elhagyva álmát

            és öleljen

Itt vagy kusza-oldhatatlan

begubózott önmagadban

sötét-méla hangulatban

magányodban bent-ragadtan

            elrejtőzve

Itt vagy sóhajomba rejtve

elringatlak estelente

ringón-lágyan ölbe veszlek

úgy suttogom hogy szeretlek

            mindörökre

Harcos Katalin©

Várva-várok

Lásd, ma nyugtot nem találok.

Vágyak űznek, partra vetnek

szakadt szárnyú végtelennek

menekülő konok álmok,

            s messze mennek…

Halld, mint verdes most az álnok

megriadt szív, várva enyhet.

Csonkapartú életemnek

útját állják dúlt határok,

            hogy feledjek…

Szerelmedre várva-várok

sóhajok közt szülve percet,

amik holtan elperegnek

megölve a boldogságot,

            s eltemetnek…

Harcos Katalin©

Töredékek

Zöld illatai a zsenge fűnek

lábaim alatt elterülnek,

élet pezseg föld alatt és felett,

virágok harsogó színei intenek

felém rikoltva a tavaszt.

Illatos táncra kelnek a szelek,

hancúrozó bárányfellegek

dévajul nászdalt zengenek…

Lásd, semmi sem monoton;

nefelejcs-kék égboltomon

szivárvány-nevetéssel

a szerelem felém lépdel…

*

Feszít a vágy, a rejtett izgalom,

halántékomon dobol a vérem.

Szívem aranyát bőven mérem;

szerelemdalom félőn dúdolom

leplezve belső remegésem...

*

Szemem beitta minden vonásodat,

ízes muzsikáját beszédednek fülem …

hangod zenéje most ott zeng, nélkülem,

de itt őriz titkon ezer szép gondolat.

Harcos Katalin©

Nincs jövő nélküled

Még csókod tüze izzik ajkamon,

nyelvemen ízed édes emlék,

bőröd bársonyát ujjamban hordom,

minden percben karodban lennék…

de hol van a meghitt menedék?

Ölemben vágy lávasága ébred,

éhezem tested vad ostromát…

míg a jelen más vágyait éled

én még őrzöm múltunk illatát,

s álmaimon arcod villan át.

Még mosolyod ragyogása ébreszt,

szívemben szikrákat gyújt tüzed,

minden álmom örökkön tiéd lesz,

és e titkos, drága szédület;

mert nincs jelen, s jövő, nélküled…

Harcos Katalin©

Béklyóink

Életünk béklyók nyűgözik egyre…

csak szívünk szabad. Szárnyára kelve

a szavak szabadságát éljük;

a többit daccal, remélve féljük.

Kötelékeinktől mozdulatlan

kuporgunk, bezárva, önmagunkban,

s ha lelkünk már kitörne végre

vágyunk a tiltott szenvedélyre.

Harcos Katalin©

Várlak

Ha lélegzem, sóhajod bennem száll

ha mozdulok, veled mozdul karom

ha dúdolok, énbennem dalolsz már

ha alszom, álmom veled álmodom

ha szólítsz, válaszom szívedben szól

ha kérsz, megadom, mielőtt kéred

ha hívnál, ott volnék, tudod te jól

hogy vágyad legyek, napod és éjed.

Ha vársz, s az idő áll vigasztalan

mindig ott lennék ahol te várnál

és míg várlak, a múló napokkal

végül mindig énhozzám találnál…

Harcos Katalin©

Ringass, Kedvesem!

Míg álmodom fent kusza csillagok

lesik, hogy titokban nálad vagyok.

Ajkad hol marad? Késik a gyönyör.

Simogatnálak, - hiányod gyötör.

Jöjj, ringass, Kedvesem!

Vak éjszakákon ölelésed takar.

Hozzád simulva vágyam élni akar,

míg biztonságoddal körül veszel.

Érints meg, lásd, boldoggá teszel.

Így, ringass, Kedvesem!

Idő molyol a paplan alatt.

A múlt s a holnap túl nagy falat

elmajszolni, hisz benne mindenünk:

bűnünk, szerelmünk, árva életünk.

Csak ringass, Kedvesem!

Harcos Katalin©

Csikorgó foggal

Idő… végtelen, kegyetlen idő…

béklyóba fogó, kényszert szülő.

Leigázna, de nem adom alább!

Zsinóron vonagló marionett báb,

én, kiütném – micsoda gondolat –

mesterkézből a bábos botokat.

A nagy játékost bőszül nevetve

nem lennék többé kénye-kedve

szerint tehetetlen, szolgai senki,

végre mernék szemébe nevetni,

s csikorgó foggal, tíz körömmel

küzdenék bőszen, újult örömmel

s mernék szeretni...

szeretni!

Copyright Harcos Katalin és D-né Jámbor Ivett