George Gordon Byron:

Ahogy itt j�r-k�l

Ahogy itt j�r-k�l, sz�p, mik�nt

a csillagt�zes �jszaka;

f�nybe �rnyat �s �rnyba f�nyt

sz�r arca, szeme, mosolya:

oly szel�den ragyog fel�nk,

ahogy a vad nappal soha.

Egy sug�r m�g, egy �rnyat el, -

s a fele b�j nem volna itt,

a var�zs, mely arc�n t�zel

s belengi holl�-f�rtjeit

a dr�ga fej k�r�l, amely

�gi eszm�kr�l �lmodik.

S mi ajk�n s homlok�n lebeg,

az a p�r, az az eleven,

s az a der� a szeretet

munk�j�t zengi �desen:

f�ldi j�s�got �s sz�vet,

melyben tiszta a szerelem.

Soha t�bb� nem s�t�lunk  

H�t soha t�bb� nem s�t�lunk
Oly k�s�n az �jben,
B�r sz�v�nk m�g �rzi �lmunk,
S a hold m�g �g a f�nyben.

S b�r az �j m�g �rzi v�gyunk,
S b�r a nappal k�zeleg,
Soha t�bb� nem s�t�lunk
Hold alatt �s f�ny felett.