EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI II.

*

Időnként köszöntőverset írok kiállításmegnyitókra, máskor csak megragad egy kép hangulata, és megihlet. Ezekből kötöttem korábban kis csokrot. Most lépjünk tovább, és ismerkedjünk meg újabb alkotókkal.

*

Jancsó Zoltán - Fehér elefánt

Harcos Katalin

Fejtsd meg az álmot!

Jancsó Zoltán képíró tárlatmegnyitójára

2010.03.05

Úszom a végtelen vízen…

az álmok követnek, mint az árnyék.

Színek birodalma üzen,

sziporka szárnyakon odaszállnék.  

A beteljesülés vágya

fehér elefántként visz a hátán,

ring a világunk, akárha

bukfencet vetne ma száz szivárvány.

Születünk, s mesékben élve

dédelgetjük lelkünket, az árvát.

Titkainkat írd a képbe,

oldd fel szakadt életünk magányát!

Fejtsd meg az álmot!

*

Harcos Katalin*

Gyönyörködünk…

Jancsó Zoltán képeihez

2010.09.29

Ha kezed ecsetet fogva merész

dalra kelnek a vidám színek,

agyad tervez, és a lelked mesés

táncba kezd… alkotsz, mindenkinek.

Szerelem nyílik, akár egy virág,

lágy idomokat csókol a Nap.

Ma a valóság varázsos világ, -

holnapra tán emlékkép marad…

Kibomlik lassan vásznadon a múlt,

s előtűnik a kusza jelen;

életképek, tájak… élt és tanult

magyarságunk így lesz eleven.

Útkeresés… mit mondj, vagy leplezz el?

Hogyan mutass képtükröt nekünk?

Őszintén fess, hisz a művész felel

mindenért. Mi csak gyönyörködünk.

*

Eredélyi Tibor - Fénycsapda

Harcos Katalin

Fénycsapda

Erdélyi Tibor képe alá

2010.11.14.

Meghasadt a föld.

Ágas-bogas gyökerek közt

tűnő pillanat agóniáján

vergődik a fény…

felvillan, ragyogva ég,

s narancsizzással égbe tör.

*

Mertl Attila - Magányos fa

Harcos Katalin

Ajándék

Mertl Attila tárlatmegnyitójára

Kesztölc, 2011. február 27.

Egy tétova sugár végigoson

a képekkel teli falakon.

Nézd, micsoda élvezet!

Cirógatja a festményeket.

Milliónyi fotonba zártan

a Nap üzen a fénynyalábban.

„Áhítattá és színekké válok,

átitatva a formavilágot,

így varázsolok életet

a dermedt alakok helyett” -

dalol az a dölyfös, makacs

fénysáv a mennyezet alatt.

*

Egy képen, itt, fagyban állva

magányos fa tekint a tájba,

ezernyi ujja felmered,

mint megkövült emlékezet.

Magába zár múltat, jövőt,

s rejti a jelent, - az éledőt.

Benne van halál, és élet,

a mindig megújuló természet,

mi évről évre megébred,

hisz benne rejtezik a végzet.

Mint Isten megtestesülése

áll, kiválasztottan az öröklétre.

Nem az a sugár éleszti a tájat.

Az alkotóművész, kié e tárlat,

álmodott meg minden csodát,

ő sugároz fényt a képeken át,

és tölti színültig a lelkeket.

Mondjunk hát neki köszönetet!

*

Harcos Katalin

Ágas-bogas

2011.02.24

Festő ecsetje táncra perdül,

kék-fehér képet festeget.

Magányba fulladt, néma csend ül

a fagyba dermedt táj felett.

Föl-le siklik az ecset…

Ágas-bogas magányos fánál

pihen a téli förgeteg.

Tar csontujjakkal nyúlva, báván,

a havas tájból fölmered

az ősi emlékezet.

Szabó László - Fa

Harcos Katalin

Zsongás

Szabó László festőművész tárlatmegnyitójára

2011.05.15.

Micsoda zsongása a létnek!

Micsoda tűz és milyen zene!

Vadul forognak a fények:

ez az élet üzenete.

Göcsörtös ágak, mohos sziklák,

vizek taraja játékra kél…

itt nőalak, amott: ki mit lát, -

csak bősz álmoké a tér.

Mesébe hajló szenvedéllyel

balladát vázol a szédült ecset,

történetek élednek, remény kel,

táncra perdülnek a színek.

Élet és halál… mosoly és könny,

úgy suhan elénk, mint lenge árny,

időnket nem szövi át közöny;

éberen tart örök talány.

Suhogó percek forgatagában

megkövült, örök pillanat

amit a mester alkotólázban

most ajándékul vissza ad.       

Micsoda zsongása a létnek!

Micsoda tűz és milyen zene!

Vadul forognak a fények:

ez az élet üzenete.

*

A folytatás következik.

Az előző és következő oldal balra fent, a Saját írásaim c. ablakban kiválasztható.

*

Copyright by Harcos Katalin