DERŰS  PILLANATOK

Harcos Katalin

Mátrai fenyők árnyékában

2015.11.12

Fák. Égbe törő ősi őrszemek.

Alattuk szinte semmi vagyok.

Kicsinységemnek örvendenek,

mert érzik, hogy ők mily nagyok.

Őrzik a völgyet, hegyet, szirteket,

mindegy, hogy fönt Nap vagy Hold ragyog.

Csúcsuk csiklandozza a kék eget,

vagy megpihennek rajtuk a csillagok.

Odút, fészket rejtve ágaik között

ölükben ringatnak mókust, madarat.

Mi zordságukkal békét kötött,

árnyas enyhet lel itt sok erdei vad. 

Harcos Katalin

Mókuskaland

Mátraháza, 2015.10.21.

Fenyőgallyak közt

bucskázik át a napfény.

Körül csend szitál.

Megreccsen egy ág.

Mókusok játsszák vidám

fogócskájukat.

Vörös pofácska

les ki a lombok közül.

Diót remél tán?

Hopp, elém perdül,

két lábra áll és kérlel:

adj valami jót!

Dióm elveszi,

megpörgeti a borzas,

s elrejti gyorsan.

Fák közt cikázik,

kíváncsin követ fentről.

Új dióra vár.

Harcos Katalin

Repülj hajó!

2015.10.02

Talpam alatt szkúner dohog.

Irány az azúr messzeség!

A kapitány most én vagyok,

bennem vágyak vihara ég.

Repülj hajó!

Hasítsd a hullámokat!

Nyelvemen a tenger sója,

köröttem él minden elem.

Ajkam dalra éhes, s szóra

és diadal ül a szívemen.

Repülj hajó!

Hasítsd a hullámokat!

A hajóorrban széllel játszom.

Vízpermet csillan a bőrömön,

az Örömódát dudorászom,

míg átjár a féktelen öröm.

Repülj hajó!

Hasítsd a hullámokat!

Lassan a Nap vízbe toccsan

- a tenger alattunk elcsitul –

fürdik a csillámló habokban,

s a kékség végtelenbe fúl.

Repülj hajó!

Hasítsd a hullámokat!

co.by Harcos Katalin 2015