JÖVŐBE ZÁRTAN

Elérkezett az év utolsó  napja. Ilyenkor gyakran elgondolkozunk, akaratlanul is számot vetünk, az elmúlt egy év dolgairól. A mindennapok apró nyűgei, az átélt és leküzdött nehézségek, a minket ért meglepetések, az élmények és örömök mind itt sorjáznak előttünk.

Tudni kell elengedni, ami fájt, és megőrizni minden szép pillanatot.  

Merni kell előre nézni, merész terveket szőni, hogy a megvalósításukkal megszülessen egy-egy újabb életre szóló csoda.

Az óév utolsó pillanataiban gondoljunk azokra a szeretteinkre is, akik valamiért már nem lehetnek velünk.

Köszönöm minden kedves Olvasómnak, hogy az év folyamán kitüntettek érdeklődésükkel. Kívánom, hogy az új évben is leljenek örömet, megnyugvást verseimben.

BOLDOG 2023-AS ÉVET KÍVÁNOK

minden családtagnak, rokonnak, barátnak, ismerősnek és ismeretlennek, egyszóval mindenkinek, aki e sorokat olvassa!

Harcos Katalin

2016.12.29

Számadás

Így év vége felé számot vetünk

mindazzal, ami mögöttünk marad.

Látjuk, milyen volt az éltünk,

mi múlandó, vagy hozzánk tapad.

Sok hiábavaló küzdelem után

tudjuk, mi volt fontos, és mi nem.

Átlépünk a bűnökön sután,

s a jótól arcunkra kiül a győzelem.

Így visszanézve tiszta már,

mit közelről nem lát meg a szem.

Az értékrend, lám, helyreáll,

- vagy legalábbis úgy hiszem.

Őrizzük hát mindazt, ami kincs,

amit megtartani érdemes.

Ne búslakodjunk azon, ami nincs!

A bölcs nem sír. Új célt keres.

Harcos Katalin

Jövőbe zártan

Már anyám ölében megfoganva

magamban őriztem a sorsom,

megfeszült életigenléssel így ma

árnyékként magammal hordom.

A világra eszmélve, álom-lassan

értelmet nyert a nyíló pillanat,

és egyre gyorsuló áradatban

élem sebzett-víg napjaimat.

Nőként, bimbózó, vad örömökre

születtek bennem meghitt csendek,

s könnyei az elveszett, örökre

holtnak született gyermekeknek.

Ma életem estébe hajló, lágy

fényeiben megfürdöm újra.

Nincs már, aki bánthatna, s a vágy

elröpít időn és tereken túlra.

Lásd, kivirágzott bennem az élet!

Gyermekekben és unokákban,

új versekben és tettekben élek…

… így vagyok itt, jövőbe zártan.

Harcos Katalin

2015.10.31.

Megőriztelek

Elveszett világok peremén

emlékharangok hangját hallgatom.

Fölöttem kavarog, zúg a lég,

visszatér milliónyi létatom,

s némelyik megül a vállamon.

Lélekszikrák adnak randevút

rég itt maradt, bús szeretteiknek.

Ma megnyílt az éteralagút

melyen át ismét velünk lehetnek,

emlékeikben hű szíveknek.

Szinte tapintható mély a csend.

Csak égi fény és gyertyaláng ragyog,

lenge szél táncol, kissé feszeng,

sziporkát szórnak szét a csillagok.

Itt reszket bennem: veled vagyok.

Álomködön át, ím, feldereng

mosolygó arcod, nevető szemed.

Az esti égbolt tán megremeg,

míg átsejlik kedves tekinteted.

Megőriztelek. Béke veled!

Copyright by Harcos Katalin