W. Shakespeare

Mottó: Ahol te vagy, ott a világ nekem. (VI. Henrik, II. rész, III:II)

William Shakespeare:

LXXV. szonett

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér

S tavaszi zápor fűszere a földnek;

Lelkem miattad örök harcban él,

Mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;

Csupa fény és boldogság büszke elmém

Majd fél: az idő ellop, eltemet;

Csak az enyém légy, néha azt szeretném,

Majd, hogy a világ lássa kincsemet;

Arcod varázsa csordultig betölt

S egy pillantásodért is sorvadok;

Nincs más, nem is akarok más gyönyört,

Csak amit tőled kaptam, s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,

Részeg vagyok és mindig szomjazom.

Remény örvénylik körülöttem

(Troilus és Cressidia)

Szédülök: remény örvénylik körülöttem,

A képzelt íz már maga is oly édes,

Hogy elbűvöli érzékeim.

Szerelmes szeme sast megszégyenít

(Lóvátett lovagok)

De a szerelem, melyre női szem

Tanít, nem ül az agy börtönében:

Az elemek sodró áramával

Cikáz szét bennünk, mint a gondolat,

Hogy minden erőnk kétszeresére nő

Mindenható lesz és mindent merő,

Tekintetünket élessé teszi:

Szerelmes szeme sast megszégyenít,

Szerelmes füle befog bármi neszt.

LVII. szonett részlet

(Szabó Lőrinc fordítása)

Rabod révén, más dolgom mi legyen,

Mint várni vágyam percét, hogy hivatsz?

Életem üres, vesztegethetem,

Célom sincs semmi, míg csak te nem adsz.

Rómeó és Júlia részlet

Szerelmem oly mély és beláthatatlan, akár a tenger:

Adhatok belőle, nekem csak annál több lesz, egyre több.

(Vénusz és Adonisz 799-802)

A Szerelem: eső utáni nap;

A Kéj: napsütés múltán zivatar;

A Szerelem: üde tavasz marad;

A Kéj: telet hoz nyár felén hamar.

(Minden jó, ha a vége jó  I:III)

Tudom, hiába és reménytelen

Szeretek, mégis e lyukas szitába

Öntöm csak egyre szerelmem vizét,

Mely nem apad ki még.

XCVII. szonett részlet

De komor tél volt tőled távol élnem,

Ki a futó év boldogsága vagy!

Hogy dideregtem, nappal is sötétben,

A vén December tar ege alatt! …

Hisz minden csak veled örül a nyárban,

S ahol nem vagy, ott a madár se szól;

Vagy ha szól is, oly bús, hogy a haló lomb

Sápad, telet sejt és borzongva bólong.