EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI III.

Versek kiállításmegnyitókra

Folytassuk tárlatnéző sétánkat! Lépjünk tovább, és merüljünk el szó és kép egységében!

*

Mezei László - Fasor

Harcos Katalin

Valóságtükör

Mezei László 2011.09.04-i kiállítás megnyitójára

Tükröt játszik itt megannyi kép…

elénk vetít valót, és teremt,

megmutat mindent, ami szép,

tobzódószínes elevent.

Bársonyszirmú virág nevet

bodrosan itt, az ablak előtt,

arrébb keskeny utcán menet

bolondozik a délelőtt.

Fény csókol lágy nőidomot,

- árnyakkal cirógatja az ecset, -

mindegy, lánytest, vagy facsoport,

magába rejti a végtelent.

Házak közt sugdos, kuncog a szél,

pördülve, sivítva suhan,

sejtelmes-víg új dalra kél,

s elcsitul derűs-boldogan.

Színek gyógyító tánca kavarog,

harsogva: az élet örök csoda!

Képeidtől sok mosoly felragyog,

s lesz otthonuk a fény otthona.

*

Lohn Ágnes  - Magány

Harcos Katalin

Színek vonzásában

F. Lohn Ágota tárlatára

2011.12.17

Női lélek finomsága tör át

pasztell színű képeken.

Harmónia, szépség és vágy

hatol belénk, s a lételem.

Hideg kékek világa kiáltja

felénk a kétségbeesést,

mozdulatba dermedt magányra

mutat, rejtve a szenvedést;

Tájak élednek, szelek szárnyán

idő suhan, és a végtelen

fénybe öltözik, szivárvány hátán

lágyan  születő színeken.

Ég és víz, nappal és alkony,

mesélő múlt, álmodó jelen…

mozdulatlan fák a parton

mégis minden oly eleven!

Színek vonzása felénk árad;

megfejthetetlen titkuk ez:

magával ragadja a csodálat

a gyanútlan nézőt, s lefegyverez.

*

Járomi Kovács Éva - Fantázia (üvegfestmény)

Harcos Katalin

Járomi Kovács Éva megnyitójára

2012.01.21

Szeretettel köszöntöm Önöket a 10 éves Unió Galéria történetében is különlegesnek mondható tárlaton. Örülök, hogy ilyen sokan megtisztelik jelenlétükkel Járomi Kovács Éva kiállítás megnyitóját. 

Ki is az üvegfestmények készítője? Hogyan jutott el oda, hogy ezeket a különleges képeket megfesse? Megpróbáltam utána járni.

Megtudtam, hogy az alkotó Ajkán látta meg a napvilágot, és ott töltötte gyermekkorát is. Házasságkötése után férjével közös vállalkozásba kezd, amelyben kiélheti kreativitását: tárgyakat díszít üvegfestéssel. Hosszú idő és sok-sok tapasztalat után úgy dönt, hogy túllép ezen, és az addigra tökéletessé vált technikával művészi képeket kezd festeni üveglapra.  Pályázatokon, kiállításokon jelenik meg képeivel környezete buzdítására, majd az elért sikerek hatására egyre szélesebb körben kíván bemutatkozni.  Számos kiállítás után (Ajka, Devecser, Sümeg, Hévíz, Budapest, Dunaparti Galéria) ennek a sorozatnak jelentős állomása ez a tárlat, itt, ismét az ország szívében, a fővárosban, az Unio Galériában.

Az utóbbi pár hétben gyakran megnéztem Járomi Kovács Éva interneten fellelhető képit, és sokat gondolkoztam azon, mi vonz újra és újra vissza hozzájuk, miért állok most is lenyűgözve előttük? Végül rátaláltam a titokra.

Hihetetlen energiát sugároznak ezek a különös üvegfestmények. Lebilincselő, ahogy a fény az amúgy is intenzív színeket életre kelti, és a foltokból kibontakozik a tájak, meseszerű álmok sejtelmes világa. Néhol, mintha egy távoli galaxis tűnne fel előttünk, máshol környezetünk ismerős részletei köszönnek vissza elbűvölő tisztasággal. Lehet, hogy vitákat is kavarnak ezek a képek, de egy biztos: senki nem maradhat közömbös irántuk.

Ha alaposabban elmerülünk a festmények szemlélésében, hamar egyértelművé válik, hogy a világunkat alkotó négy fő elem, a tűz, a víz, a föld, lés a levegő a Művésznő fő ihletője. Nem csoda, hiszem életét természet-közeli környezetben éli, szoros kapcsolatban a környező világgal.

A speciális festék, és az alkalmazott különleges technika a festő egyedi látásmódjával együttesen képes varázslatos hatást gyakorolni ránk. Tudatosan alkalmazza a színeket, például a sárga/vörös vagy a kék/zöld párosítását attól függően, hogy tüzes életenergiát, vagy andalító nyugalmat akar a környezet felé sugározni.  Remekül kihasználja a technika és anyag sajátosságait, a színek összeolvadásának csodáját. A képeiben tükröződő végtelen variációk közt mindenki megtalálhatja azt a kombinációt, ami számára – pillanatnyi lelkiállapotában – a legtöbbet adhatja.

Ezek a képek nem csak díszei lehetnek otthonainknak, hanem gyógyító erővel is hatnak ránk.  Már az ókorban, az egyiptomi, mezopotámiai és a görög orvoslás is alkalmazta a színek és a fény gyógyító hatását, és ma is kórházakban, a gyógyászat számtalan területén alkalmazzák a színterápiát. Például fájdalomcsillapításra, sebek gyógyulásának meggyorsítására, szervek működésének aktiválására, vagy a szervezetben végbemenő folyamatok lassítására. Ezek talán nem mindenki számára ilyen egyértelműek, de ha azt mondom: „Sárga ház” – mindenki tudja, hogy egy pszichiátriára gondolok. De vajon azt is tudja-e, hogy nem véletlenül festettek minden ilyen intézményt sárgára? Az sem ok nélkül való, hogy az elmúlt évtizedekben a kórházak fehérségét felváltotta a zöld és a kék szín. Azon túl, hogy mindkettő nyugalmat áraszt, csökkenti a lázat, a vérnyomást, a gyulladásokat, és a kék színről még azt is bebizonyították klinikai vizsgálatokkal, hogy növeli a sterilitást. Ezért tűnik föl mostanában egyre több kék műtősruha a kórházak folyosóin.

De ha már színekről beszélünk, említhetem az ősi alapokon nyugvó feng-shui művészetét is, amit a belsőépítészet világszerte egyre növekvő mértékben használ, hiszen ennek lényege a formák és színek bizonyos szabályok szerinti alkalmazása. Vagy gondoljanak az északi népek városaira, ahol a hosszú, sötét éjszakák és a sok ködös, borús idő ellensúlyozására, élénkszínűre festett  házak, rikítóan színes portálok veszik körül az ott élőket. A színek tehát jelen vannak az életünkben.

Járomi Kovács Éva művei azonban többet adnak ennél, mert olyan esztétikai élményt nyújtanak, amire csak a művészet képes.  A képek belsőből feltörő érzéseket tükröznek, és a spontaneitás jellemzi őket. Ugyanakkor a színek tudatos alkalmazása és az ösztönös ábrázolás művészete: ez a kettős hatás teszi olyan különlegessé alkotásait.  Műveivel képes harmóniát teremteni felbolydult világunkban.

Kívánom, hogy még sok hasonló csodálatos képpel ajándékozzon meg minket!          

*

Syrius Arile - Absztrakt

Harcos Katalin

Syrius Arile / Hock Lajos tárlatára

2012.03.04

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves vendégeink!

Második alkalommal ért a megtisztelő feladat, hogy Önök előtt állhatok azzal a céllal, hogy bemutassak egy festőt, a David Arts’ művészeti stúdió képzőművész szekciójának alkotói közül.

Az idén jubiláló Unió Galéria kiállítóinak sorában, ebben a hónapban ismét jeles alkotókat köszönthetünk, köztük művésznevén Syrius Arile-t, a jelen kiállítás művészét, aki Hock Lajos néven, 1943-ban látta meg a napvilágot.

Nehéz sorsú fiatalként indult, de hamar kitűnt tehetsége, ezért mindig támogatókra talált.  Festészeti tanulmányait 1969-ben kezdte, Magyarországon. Két mester egyengette szárnypróbálgatásit, de később lehetősége nyílt külföldi tanulmányutakra is.  Éveket töltött Franciaországban, ahol Metzben grafikát tanult. Ágrólszakadt művészként érkezett, de szerencsére mademoiselle Wendel bárónő felfigyelt tehetségére, és támogatásával átsegítette a kezdeti nehézségeken. Később három alkalommal jár hosszabb-rövidebb ideig, összesen kb. két és fél évet töltve az Egyesült Államokban, hogy csiszolja tehetségét. Itt is festészeti, grafikai stúdiumokon vett részt, és festett, hogy megéljen, - hiszen eladott képeiből tudta fenntartani magát. Ekkor nyílt lehetősége átlátogatni Kanadába, ahol két önálló tárlaton mutathatta be műveit.

Azt hiszem, elmondhatom, hogy itthon Farkasinszky László neje, Boros Ida festőnő volt, aki igazán felfedezte, és lehetővé tette számára az igazi nagy megmérettetést, és megszervezte számára a 1egelső önálló tárlatot, melyre 1982-ben Budapesten, a Váci utcában került sor. Ez a siker szárnyakat adott neki, így került ki az Egyesült Államokba, onnét 1984-ben Kanadába, ahol a Magyar Galériában második nagy önálló kiállításával megindulhatott a nemzetközi karrier felé. Ezt követően az USA-ban, Ohioban és Richmond Hillben állíthatta ki képeit.

Közös kiállításokon is rendszeresen részt vett. Ezek:

1969-ben és

1970-ben a Derkovits Gyula Ifjúsági Klub,

1972-ben az Újpesti Mini Galéria,

1974-ben a Fővárosi Művelődési Ház országos kiállítása,

1975-ben az FMH-ban, a Vizuális Művészeti Hónap keretében,

2001-2005 közt rendszeresen a Pestújhelyi Közösségi Ház ad helyet képeinek,

ahol 2002-ben 3. helyezést ítéltek neki, majd

2005-ben a zsűri különdíját nyerte el.

Első személyes beszélgetésünk után, átnézve élete főbb állomásait egy kissé különc, bohém művész, egy nagy kalandor portréja rajzolódott ki előttem.

Tudom, hogy nehéz volt a mai kiállítás anyagát összeállítani, mert  Syrius Aril képei hamar elkelnek, és mivel sok közülük a tengeren túl, Amerikában Kanadában és Ausztrália magángyűjteményeiben lelhető fel, esély sem igen volt arra, hogy eladott képeivel gazdagítsuk a tárlatot.

A művészt eleinte az pointilizmus vonzotta. Festményeinek fő témája korai korszakában a természet, de ábrázolását az alkalmazott élénk színek, és jellegzetes stílus teszik egyedivé. Alkotásainak nagy részét az impresszionizmus mozgalmassága jellemzi. Tájképein a megfoghatatlant, az időt, a szelet képes láttatni. Ecsetkezelése Vincent Van Goghéhoz mérhető, mellyel lehetővé teszi, hogy érzékeltesse a fűszálak táncát, a locsogó víz sodrát és a fák hajladozó koronáit, vagy az épp elboruló égboltot, a folyón ringatózó csónak kecses mozgását, az eső játékát.

Syrius Arile - Ölelés

A tárlat azonban megmutatja másik arcát is. Hosszú évek munkája és tanulásának eredménye, újabb alkotói korszaka, amelyben megjelenik a formák letisztultabb világa, egy absztrahált, leegyszerűsített ábrázolásmódban, megőrizve azonban a mozgalmasságot, és a megfoghatatlan ábrázolását. Ezeken a műveken a tájban, vagy önállóan, középpontba helyezve már gyakran megjelenik az ember. Főként a nő jelenléte, megjelenítése lenyűgöző.

Festményeit szemlélve eltűnődtem: vajon ki lehet ez az álmodozó tekintetű, folyton visszatérő nőalak, aki felénk néz képeiről? A művész névtelen múzsája? Egyetlen nő, vagy az életében jelentős szerepet játszott nőkből szőtt és megálmodott alak?

Új korszakának színvilága meghökkentő, szakít a korábbi kék-zöld árnyalatokkal, ezek helyét felváltják a pirosak és lilák különféle változatai a feketével, sárgával merészen keverve.

A festményeken mozdulatok és érzések élednek meg szemünk előtt, kiemelve a környező világ és az ember megbonthatatlan egységét, örök kapcsolatát.

Kiegészítés 2016.01.04

A művész stílusváltása azóta is folytatódik. Ma már absztaktba hajló képeket alkot. Ahogy a világ változik, úgy a művész látásmódja is.

*

Huszár Ildikó - Tűz

Harcos Katalin

Tűzben égő

Huszár Ildikó 2015.01.07-i tárlatmegnyitójára ajánlom a Tűzben égő című kép alá.

Tűz, tűz, tűz!

Lángok bódult tánca kavarog felém.

Fények és árnyak, megsebzett színek

emésztik mohón rejtett kincsüket.

Láng… úgy születik, mint a pirkadat:

váratlanul, és titokzatosan.

Tűz, tűz, tűz!

Fehérizzásig hevült bíbor és vörös,

aranyló fény, és kormos sötétség.

Mit fal a tomboló lángtenger?

Máglyák fényei tükröződnének így

rémült pupilláink mögött…

Tűz, tűz, tűz!

Háborúk fénybe-fúló borzalma,

Hirosima, és a napalm égette Föld

minden kínja lüktetve itt lobog,

átizzik a rettenet pirosságán,

vádolva a pusztító embert.

Tűz, tűz, tűz!  

Öngyilkos merénylők irtózata,

magasba csapó élő fáklya.

Vagy emésztő vágyak tüze,

melyek elborítják érzékeinket?

Dühöngve fortyogó szerelem?

Tűz, tűz, tűz!

Megtisztító, szabadító folyam,

mely új életet sarjaszt a múlt helyén.

Gyógyító lángok karéjában

elenyészik az ártó szenvedély.

Tűz, mely bennünk lobog.

Copyright by Harcos Katalin