VALENTI NAP
Az elmúlt évtizedekben nálunk is elterjedt hogy Valentin nap alkalmából megemlékezünk szeretteinkről. Nem csak szerelmünket, de barátunkat is meglephetjük valami kedvességgel ebből az alkalomból. Ez a nap azonban remek alkalom például lánykérésre, vagy első vallomás elsuttogására is. Alábbi verseimet ennek jegyében válogattam.
Harcos Katalin
Harcos Katalin
TALÁN
Susogó csendű selymes sötétben
valami feldereng a messzeségben.
Talán csak szemed szépségét látom…
ragyogó fénye süt át a homályon.
Talán reményem ragyog fel szépen
álmok bódító kék tengerében.
Talán csak vágyam andalít újra…
szeretsz talán már fölém borulva.
Talán kényeztetsz szerelmes szókkal
incselkedőkkel, kedves-bohókkal,
talán csókolsz majd, perzselő csókkal,
s talán felszakad bennem egy sóhaj.
Talán megosztom veled világom
amit könnyebbé tehet az álom.
Talán velem vagy ezen az éjen
susogó csendű, selymes sötétben…
Harcos Katalin
Álmod lennék
Álmod lennék ezüst éjben,
nyugtalan, remegő holdfényben,
zaklatott, vágy teli álom,
amire régóta vágyom.
Álmod lennék majd. Szerető,
mindig csak utánam epedő,
ágaskodó, sóvárgó kivárás,
csókokban ébredő kívánás.
Álmod lennék, mely átölel,
és tüzes ölében ringat el.
Egyetlen álmod és vágyad…
Ne csak én epedjek utánad!
Harcos Katalin
Láng leszek
Láng leszek, látod? Neked lobogok.
Tüzem felhevít, fényem rád ragyog.
Imbolygó, bíborló, csodát váró,
szertelen, szerelmes táncot járó.
Láng leszek, önmagát elemésztő,
lobogó lázában érted égő.
Nézd, fényem világol a sötétben,
rád kacag komor éj sűrűjében.
Láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó,
éledő tüzedhez odabújó.
Körülölellek melegemmel,
betakargatlak szerelemmel.
Harcos Katalin
Hogy mondjam el?
Hogy mondjam el, hogy vágyam mit jelent?
Megsúgnám, de vallani félek,
mert nem érzem még szerelmedet,
csak balgán, makacsul remélek.
Hogy mondjam el? Szeretni akarlak,
oly tisztán, miként az angyalok.
Álmomban olyan gyakran karollak,
és annyira jó, hogy veled vagyok!
Hogy mondjam el, hogy senki másban
még mindet együtt nem találtam?
Vonzó embert, társat a magányban,
s barátot, akire mindig vártam.
Hogy mondjam el, hisz nincsenek szavak
megsúgni, ami itt bent úgy éget?
Nézz rám, kedves! Szemeim vallanak:
elárulják, mint szeretlek téged.
Harcos Katalin
Volnék a társad
Volnék faág, hogyha levél lennél,
ringatnálak, s te vígan libegnél.
Lennék napfény, hogyha felhő volnál,
meleg fényemben szellőn lovagolnál.
Volnék kedvesed, ki hűséges lenne,
ölelnélek, hogy boldoggá tenne.
Volnék a társad, ha magányos lennél,
szeretnélek, ha nem is szeretnél.
Harcos Katalin
Halhatatlanságunk
Mondd, álmaimban miért kísértesz?
Szédítő szavakkal mit ígérhetsz?
Óvj, ölelj, - ejtsen rabul a vágyad,
S én megnyitom előtted lenge ruhámat…
Vágyak férkőztek éjjelembe
S pőrén, öleléseddel befedve,
Sikoltozós gyönyörökre vágyom
Ringó, szerelmes nyoszolyádon.
Vállaidon könyököl az élet.
Puttonyában csalóka remények:
Múlt, jelen s jövő együtt kucorog,
Mint éjszakában hunyorgó csillagok.
Ott incselkednek hiábavaló álmok,
S együtt megélt léha boldogságok.
Borulj fölém, mint bársony sötét,
S legyek neked én hívó messzeség!
Légy hegycsúcs, s én lágy völgyed leszek!
Légy folyó, és partjaid közt elveszek.
Légy Nap, és Holdad leszek én,
Hogy világítsak létünk bús éjjelén.
Érintésed legyen esti fuvalom,
Amely tétován játszik ágyékomon,
Míg én számodra legyek förgeteg,
Minek tüzében tested megremeg.
Légy életem! Értelme napjaimnak!
Leszek halálod, hogy veled maradjak,
Tiéd legyek még ott is, akkor is,
Ha köröttünk már minden más hamis.
Szívedbe, testedbe titkon rejtezek.
Légy lelkem, s én szintúgy lelked leszek!
Beléd olvadok, hogy egyek legyünk…
Így válik halhatatlanná az életünk.
Copyright by Harcos Katalin
|