KÉPEK,AMIK ÉLNEK

Válogatás Gróf Zoltán műveiből

Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet Gróf Zoltán festőművész képeire.  Körülnéztem a festményei között, és azt láttam, hogy hasonló szemmel nézi a világot, mint én. Ő az ecsettel mesél, én a szavakkal festem ugyan azt.

Sajnos már Ő is eltávozott, de a képein keresztük örökere velünk mard.

Elhoztam néhány képét egy rögtönzött tárlatra. Emlékezzünk rá! Teljen benne örömötök!

Harcos Katalin

Gróf Zoltán: Árnyas fasor 2016.09. 27

Harcos Katalin

2016.09.29

Árnyas fák alatt

Az ősz oson az erdőkön át.

Kékes árnyakat rajzolnak a fák

sápadtra haló lombjaik alatt,

megszűrve a lágy napsugarakat.

Szellő táncol, rezzen sok levél.

Hűvös kezével az arcunkhoz ér,

hajunkba búvik, arcunkba harap,

majd az ágak közt tovaszalad.

Baktat az út… ki tudja hova?

Kinek van arra kertje, otthona?

Mit rejt az erdő, ha tovább megyünk?

Megannyi kérdéssel incselkedünk.

Gróf Zolátn: Számkivetett

Harcos Katalin

2013.08.19

Vádló szemek

Árnyékban élők kiáltásait hallom;

hajléktalanokét, akik vágyják a fényt,

de a napos oldalra sosem jutnak.

Félve osonnak a falak mentén,

koszlott aluljárókban ólálkodnak,

autók közt kínálják nyűtt újságjukat,

s már rég feladtak minden reményt.

Nem emlékeznek, milyen a másik oldal,

szemükből rettegő, konok állat

néz vissza, könyörtelen vádakkal.

Már nem remélnek. Vegetálnak…

*

Gróf Zoltán: Nyárfák ködben

*

Harcos Katalin

Őszi szél

2015.11.10

Ködös tájon szertelen szél szalad.

Libbenő levelek táncába belekap,

esőt perget hűs ujjai közül,

ágakba kapva halkan hegedül.

Sápadtan susog az őszi ég alatt,

s megpendíti a napsugarakat.

Színes fák között kábán kavarog,

míg rá nem köszönnek a csillagok.

Akkor elül. Csak csendben tutúl,

éjszaka kékjébe báván belehull.

Álmában olykor felzokog kicsit,

gyűjti reggelig harmatkönnyeit.

Búcsúzik szüreti gazdagság után,

s elbiceg a télbe félszegen, sután.

*

Gróf Zoltán: Ölelkező fák

*

Harcos Katalin

Ölelkezünk

2016.01.30

Szél táncol köröttünk,

kezedben kezem.

Úgy hajladozunk,

mint fák a szirteken.

Mint az a kettő

ölelkező fa, ott,

mely az útmentén

randevút adott.

Összekapaszkodunk,

így ölelkezünk,

egymást érezve,

egymásért reszketünk.

Mint ott, az a két

ölelkező nagy fa,

így állunk még,  

összeborulva,

várva a narancs

alkonyatot, újra,

míg meg nem érint

az este lágy ujja.

*

Gróf Zoltán: Pipacs

*

Harcos Katalin

2016.09.25

Pipacs

haiku

Lángszirmú virág.

Víg lepkeként lebbenti

bársony szirmait.

*

Rőt virágcsokor.

Déli szélben, libegőn

még nyarat idéz.

*

Gróf Zoltán:  Tiszapart

*

Harcos Katalin

2016.09.24

Ködben úszó reggel

Köd mögött nyújtóznak a fák.

A párálló reggel oly hallgatag…

még nem ébredt fel a világ,

a Tisza szendereg vén csónakok alatt.

Csak csend susog és béke leng.

Most halkan csobog a vén folyó.

Magába rejtve a vak végtelent,

áradásokról és könnyekről álmodó.

*

Gróf Zoltán:  Vihar után

*

Harcos Katalin

Májusi szél

Májusi szél cibálja a fákat.

A vetések rég esőre várnak.

A kék ég didergőn ragyog,

s rajta fehér vattapamacsok,

kusza felhőcskék kergetőznek.

Szél űzi, hajtja egyre őket,

s nyomukban a hegyekre

fázósan integetve

sötétlő árnyék oson.

Most megáll pihegve,

fáradtan a lombokon,

de nézd, már szalad tova…

ki tudja hova?

Néhol tán napfény is ragyog,

de látod, sosem ott,

ahol én vagyok.

*

Gróf Zoltán:  Árnyék és fény

*

Harcos Katalin

Ellenpontok

Árnyék és fény…

kontrasztos, dús színek.

Szélfútta rét –

művelni nincs kinek.

Megfáradt árny –

enyhülni épp elég.

Röpítsen szárny!

Szél csókja kell-e még?

Botlik a láb,

homokba fúl a Nap.

Fülledt világ…

fény árnyba így harap

*

Gróf Zoltán:  Kapnikbányai kazlak

*

Harcos Katalin

2016.09.25

Szénaboglyák

haiku

Dombháton állva

rég a tájat vigyázza

két kövér kazal.

*

Copyright by Gróf Zoltán és Harcos Katalin 2016