ÚJ!
SZÍNES ŐSZBEN
Szinpompás ruháját lassan magára ölti a világ. Ősz közeledik megint. Mindig lenyűgöz ez a csodás búcsúzás.
Fogadjátok szeretettel a festményeket, és a verseimből összeállított kis csokrot!
Gróf Zoltán: Színes nyárfák
*
Harcos Katalin
2017.09.04
Ébredés
Szürkébe vált az éjjel sötétje.
Hunyorgó csillagok merülnek kékbe,
s a házak álmosan lesik a ködöt.
Az utcák kihaltak, csak szél sündörög
meg-megbotolva zörgő avaron,
a kertek fáin, színes bokrokon.
A hajnalban csak néma csend szitál.
Távol az erdő tán halkan muzsikál,
álom-ringató dalokat fütyül…
elhaló hangja szél szárnyán repül.
Én hallom csak, a magányos, beteg,
hisz’ szunnyadnak még az emberek.
Tegnap még harsogó nyár volt,
arcot pirító, tündöklő égbolt.
Ma szürkeség, elmúlás, homály,
ami a tüzes nyár nyomában jár.
Dús termésű gyümölcsfák alatt
ködpászmák közt ébredez a nap.
Eső surrog. Talán a nyár zokog,
hogy fel kell vennie a vándorbotot,
Most messze indul, hosszú útra kél.
Nyomában sárgul minden levél,
vagy rőt színekkel int búcsút neki
sok hálás növény, mely ismerheti.
Egyedül vagyok. A világ és önmagam.
Szavakba sírnám-nevetném boldogan
mindazt, ami enyém mert örök.
Vígan fricskáznak rímördögök,
szavak gurulnak szerte a füvön,
mire az őszi reggel rám köszön.
Gróf Zoltán: Ködös reggel
Harcos Katalin
AZ ŐSZ SZÍNEI
Nézd! Néhány napra visszatért a nyár.
Még fénysugárban fürdőznek a fák,
cirógatja őket a kényes napsugár,
míg felé nyújtóznak ritka koronák.
Aranysugárban mosdatják fejük,
de lábuk párálló ködsávban tocsog.
Sárga, halványzöld s vörös mindenük…
Néma, mozdulatlan, őrt álló vándorok.
A megkésett, őszi fényzuhatagban
kibontakoznak a pompálló színek:
barnák, narancsok, bordók a fasorban…
megannyi játszi, tarka bűvölet.
Ragyogó kék ég feszül a tájra.
Lent kósza ködpászmák játszanak.
A búcsúzó nyár még keblébe zárja
a színesedő, halni vágyó lombokat.
Hajnalban harmatos, hűvös harangszó…
s lásd, délben perzselő padon pihegek,
míg bennünk rejtőznek őrülten nyargaló,
tavaszt-érző, őszi, szerelmes szívek…
Gróf Zoltán: Őszi utca
*
Harcos Katalin
ŐSZ SÉTÁL AZ UTCÁKON ÁT
Hűvös mosolyú rideg vendég,
az ősz sétál az utcákon át…
színesre festi amerre lép
a fák megszokott ruházatát.
A barnuló, fázós gesztenyék
fejünk fölött összehajolnak,
s fakón suhan sok kis árnyék
ahogy leveleik hullnak.
A diófák feje ködben ázik…
didergősen, összebújva állnak,
s álomba szenderülő ágaik
búcsút intenek a világnak.
De nézd! Amott a vadszőlő
harsány pirossal ünnepel,
és nyírfánkat is, mikor eljő,
ősszel borítja aranylepel.
Élénk színekkel búcsúzkodik
az álmára készülő világ,
s utoljára még adakozik
gazdag termését hagyva ránk.
Zamatos, sárgálló körtét,
piros, jóízű barackot,
kék színű szőlőket és még
megannyi kincseket adott.
Álomba merül, őrzi a táj
a szikár ősz lába nyomát,
aki egy zúzmarás éjszakán
helyét a télnek adja át.
Gróf Zoltán: Farakások ködös reggelen
*
Harcos Katalin
OKTÓBERI REGGEL
A sűrű köd elfeküdt a réten.
Hatalmasat nyújtózott fehéren,
a nagy fáknak gyorsan lábat mosott,
átölelte szelíden a földet
és elszórta a hűvös harmatot.
Fenn a bús fák feje kikandikál
és mint aki a napkeltére vár
a kék hegyekre néz ágaskodva,
míg a szürke égen feldereng már
az ijedtre sápadt Nap korongja.
Balter József: Erőpróba (pasztell, 40 x 50 cm)
*
Harcos Katalin
SZARVASNÁSZ
Felveri az őszi erdő csendjét
vad szarvasbikák féltékeny horkanása.
Dúl már a harc. Hallom a csontzenét.
Zajlik a királyi vadak őszi násza.
Talpamhoz köd lepte avar simul,
a szél bikák fűszeres illatát hozza…
amott szarvasünő csapat vonul
viaskodó hímek izgalmát fokozva.
Agancshoz agancs, testhez test feszül,
a tágult orrlikakból pára gomolyog…
az erdőben nyújtott bőgés zendül:
a korábbi vesztes a fák közt kódorog.
Győz az erősebb. Ágas, koronás
fejét, a teliholdas éjben felszegi,
és teli torokból bőgve dalát
győzelmét nagy büszkén világgá kürtöli.
Balter József: Szarvasbőgés - Bakonybél
*
Copyright by Gróf Zoltán, Balter József és Harcos Katalin
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
