MESÉLŐ SZÍNEK

Válogatás Izsák Éva műveiből

Gróf Zoltán oldalán találkoztam először

IZSÁK ÉVA képeivel.  

Megtetszett a békesség, ami a festményeiből árad. A zaklatott világban, amiben élünk olyan, mintha a nyugalom szigetére csöppenne az ember. Nem csak meglátja, de ábrázolásával láttatni is tudja azt a szépséget, amit a körülöttünk lévő világ hozdoz. Rákényszerít, hogy megtorpanjunk, és rácsodálkozzunk.

Egy rögtönzött tárlaton szeretnék bemutatni néhány festményt az alkotásai közül, amelyek különösen megragadtak és megihlettek engem.

Legyen benne örömötök!

Harcos Katalin

Izsák Éva: Malom

Harcos Katalin

2017.07.15

Malom a tónál

Izsák Éva: Malom a tónál c. képéhez

Az öreg malom lába vízben ázik.

Míg csendben forog a vízkerék

csikorgó dallamot dudorászik

ahogy lassacskán körbe ér.

A víz csobog a kerék körül.

Küllőin kósza szél citeráz.

Csendesen súg, talán örül,

hogy áll még az öreg malomház.

A tó úgy ringatja a képét,

mint anya az álmos gyermeket.

Fönt rá mosolyog a kék ég,

s lent csodálják az emberek.

Izsák Éva: Pitypangok

Harcos Katalin

2017.04.17

Pitypangok

Harsogó zöld fű közül

vígan int sok aranybóbita.

Nap nevet, szellő rezdül,

és velük kell kacagnia

minden bókoló virágnak.

Az újjászületés itt remeg

az áprilisban, míg a felhők

hintik az éltető permetet,

s a szárnyra kapó mag-ernyők

az új létbe tovaszállnak.

Izsák Éva: Pipacsok

Harcos Katalin

2017.01.31

Pipacsok

Ha rezdül a szellő, vidáman lebben

táncoshoz illő szoknyája. Szebben,

mint egy hercegnő és kecsesebben

nem is tehetné, mint a pipacs.

Rőt selyem szirma finoman fodros.

Színével írja, hogy milyen fontos

amikor ringva, pirosan szálldos

pilleszárnyakként a rőt pipacs.

Megalázkodva bókol a bimbó,

míg szélbe szórja szirmát a nyíló

bársonyos rózsa formán villózó

vöröslő, lepkés réti pipacs.

Izsák Éva: Tél

Harcos Katalin

2017.01.28

Hóban, fagyban

Jég csillan a víztükör felett.

Reszketve vacog a télben a táj.

Minden holt bénaságba dermedt,

csak a fagyos szél muzsikál.

Villódzó fény sziporkázik a havon,

puha pelyhek közt gubbaszt az élet.

Némaságba burkolózva nagyon

hívogatóak a menedékek.

Mégis, előre futok, a tavasz felé.

Víg fénybuborékok pattognak szerte,

s én bűvkörbe vonva olvadok belé

a titok-kincseket rejtő végtelenbe.

Izsák Éva: Lány napernyővel

Harcos Katalin

2017.01.29

Lány napernyővel

Mint egy sellő, a stégen ült a lány.

Lábát lóbázva nézte a vizet.

Az ernyő árnyat rótt gyenge nyakán,

űzve a visszacsillámló fényeket.

Tavirózsák nyíltak körbe-körbe,

megtáncoltatva a ringó szelet,

míg a lány nézte a víztükörbe

mit idéz elé a gazdag képzelet.

Arcára félszeg mosoly kúszott.

Vajon mi villant át agyán?

Körben számtalan virág úszott,

rózsaszín szirmú volt mindahány.

Úgy ült a lány, mint egy sellő,

s lába alig érte a kéklő vizet.

Arról álmodott, hogyha felnő

meghódít minden férfiszívet.

Izsák Éva: Holdfényes víztükör

Harcos Katalin

Tócsa

Kék-zöld csillogású,

gyémántos ragyogású,

rezgő víztükrét lesem a tónak.

Kacagtatóan aprónak.

Mit tó? Hisz tócsányi csupán

az a vízparány,

de benne remeg az élet…

Ha megnézed:

fák susogó sóhaja,

kuruttyoló békák dala,

őszi erdő fűszeres aromája,

párzó szarvasbikák dohogása,

vörös Nap esti búcsúzása,

ezüstös Hold csengő kacagása,

éjszaka bársonyos kékje,

csillagok sziporkázó fénye…

mind-mind benne játszik!

De lásd! Az is látszik:

a legszebb Te magad vagy benne,

aki nézed gyönyörködve

az aprócska vizet.

Mindegy, hogy melyiket…

lényeg, hogy megtaláld

és lélegzet elállón csodáld!

A fák reszkető árnyékát,

csintalan fények játékát,

a csodákat, míg kíváncsin keresem,

s tágra-nyílt szemekkel meglesem,

enyém lehet szinte minden…

Az univerzum a kincsem!

Izsák Éva: Csendélet

Harcos Katalin

2017.04.16.

Üzenet

Dús rózsacsokra az elmúlásnak

szirmait pergetve üzeni nekünk,

hogy a szép napok tovaszállnak,

és véget ér majd az életünk.

De azt is súgja, hogy élni jó!

A szépség itt él bennünk ma még,

és bár minden dolog múlandó,

most még miénk a mindenség.

Izsák Éva: Hófúvás

Harcos Katalin

Hófúvás

2017.01.30

A szürkületben hóvihart kavar

jeges szárnyával az északi szél.

A fehérség lassan betakar,

mindent elfed, ahová befér.

A patak jegén hó-örvény szalad,

a partok között szinte szédeleg,

feltornyozza itt-ott a havat,

s megtáncoltatja a jeges telet.

Izsák Éva: Zöld fák alatt 

Harcos Katalin

Csupa zöld

2017.01.26

Zöld fák alatt a zöld vízen

zöld fények játszanak hűvösen.

Zöld békák víg hada éhesen

zöld nótát brekeg csöndesen.

Zöldbe forduló árny lebeg

a zöldesen ringó tó felett.

Zölden harsogó nyár remeg

zöldben-aranyló fényeket.

Izsák Éva: Kút a nyírfák alatt

Harcos Katalin

2017.02.27

Kút a nyírfák alatt

Rezegve ring ezernyi nyírlevél,

sejtelmes  susogással andalít.

A vén pad alattam nyög és mesél,

míg lessük az öreg kút álmait.

A kerekes kút olykor könnyet ejt.

Halk cseppek csobbannak a vízen.

Kezek alatt még nyekkenve nevet,

meghatódik bús és víg emlékeken.

A csend neszez a lombok között.

Virágoktól bódult a távoli mező,

a szél felkapja az illatot, s  pörög.

Köröttünk kering a végtelen idő.

Izsák Éva: Templomkert 

Harcos Katalin

Templomkert

2017.01.27

A délelőtt csendjét harangszó tépi széjjel.

Valaki szaporán lépked, tán misére szalad.

Zúg a lég, ércesen kong a hatalmas harang.

A templomkert fái játszadoznak a széllel,

árnyakat kergetnek a dús lombok alatt.

Velük lélegzik, él most a nyári pillanat.

Izsák Éva: Tavirózsák

Harcos Katalin

2017.01.27

Tavirózsák

Apró csobbanások csendesen

csókot csennek a vízfelszín fölé.

A méla vízpart tán még sosem

rejtette titkait virágok közé.

Csak néha rezdül a víztükör

a tavirózsák tányérja alatt,

árnyak közt a napfény betör

és felfedi a félénk halakat.

Csobog a víz, de néma a táj.

Körben az erdő is hallgatag.

A fák ágain szellő muzsikál,

míg vászonra olvad a pillanat.

Izsák Éva: Magány

Harcos Katalin

Magányos fa

2017.01.29

Már csak egyedül áll a parton,

minden volt társa rég kihalt.

Emlékük csupán messzi álom.

Egykor fasor állt itt, túl az árkon

sorfalat álltak a láthatáron,

s a szél dús koronákat kuszált.

Vad viharok nyűtték a fákat,

s ami megmaradt, nekiálltak

és kivágták őket tűzifának.

Csak egy vézna magonc maradt

magányosan a partfal alatt.

Ma itt áll őrt, egymagában,

magányba fordult némaságban

és várja az utolsó vihart.

Izsák Éva: Komárom, Szent Rozália templom

Harcos Katalin

2017.01.31

Zöld kupola alatt

A városra lenéz a zöld kupola.

A templom tetőről vígan integet,

nyakában és karján hordva

a három apró toronygyermeket.

Olyan méltóságteljesen áll,

mint egy bölcs, aki gondolkodik.

Vagy talán éppen meditál?

Esetleg a múltjáról álmodik?

Bent a lépések csendesen

tompa visszhangokat vetnek.

Nem zeng orgona, nincs ének,

szava sem hallik embereknek.

Majd, ha a misére szólva

cseng-bong a templomharang,

éled a hit és felzeng újra

az imádság a kupola alatt.

***

Néhány szó az alkotóról

Izsák Éva 1962. május 29-én született. Izsán él, de Komáromban dolgozik. Mindössze néhány éve kezdett el festeni. A festészetet nem művészeti iskolában, hanem autodidakta módon tanulta. Tehetségére hamar felfigyeltek.

A fotó Izsán készült, ott rendezett kiállításának megnyitója alkamával. A képei iránt érdeklódők megtalálják őt neve alatt, a Facebok oldalán.

Copyright by Izsák Éva és Harcos Katalin