Paul Graldy
Te meg n
radozs
Jaj, gy szeretlek! gy szeretlek!
Hallod? Bolond vagyok. Bolond…
Ezt zgom egyre a szvednek …
Szeretlek, rted, drga, mondd?
Nevetsz? Hlye vagyok valban?
De hogy kzljem azt amit
tudnod kell? Semmi sincs a szban!
Vrj, kitallok valamit…
Ht igenis, a csk magban nem elg.
Valami fojt, zokog itt bennem, s elg.
Tisztzni kell most, hogy mi van mivlnk.
Amit rznk, ki kell fejezni mg.
Tbb-kevsb a szavakban lnk.
Szk kellenek, kell elemezni.
Kell, hogy kimondjam nked ezt ni…
Tudd meg, mivel vagyok tele…
De br tallnk sok klti dolgot –
felelj nekem – tbb lenne-e,
mint az, hogy tlellek gy, te boldog
htkznapom kltszete,
mg szzszor s ezerszer flsikoltok:
Te! Te! Te! Te!
Valloms
Dhs vagyok, kvetel, mogorva,
elgedetlen, fltkeny, bolondos,
boldogtalan, hzsrtos is, gyakorta.
Nagyon szeretlek, s gy lettem nagyon rossz.
zlek. Gytrlek. Szidlak is rkkn.
Be boldogabb, be szeretettebb lennl,
ha nem te volnl mindenem a fldn,
s ha volna ms, mi nkem szentebb ennl.
Ktsg
Te ezt mondod: "Egsz nap
red gondoltam epekedve".
De mgse rm gondolsz ezrt, csak
a szerelemre.
Ezt mondtad: "Kped keresem,
ha gyba fekszem, kedvesem,
nyitott szemem sr nedvesen
s fjva".
De te nem ismered a knt,
lelked gynyrbe ring.
Inkbb gondolsz a cskra, mint
a szjra.
Egyltaln nem kszkdl.
Tudod, mink mr a gynyr...
De a szerelem risibb.
Mondd, gy szeretnl, mondd nekem,
ha nem n lennk n, hanem
egy msik?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
