EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI
Versek kiállításmegnyitókra
*
Az új évben új kategóriát indítok útjára.
A művészetek különféle ágai összekapcsolódnak, átszövik egymást. Magam is írok, és a grafia világában is kalandozom olykor. 2007 óta kérnek fel időnként kiállításmegnyitókra köszöntőverset írni. Ezekből kötöttem csokrot ízelítőül.
*
Harcos Katalin
Egy festő palettája mellé
(Kovács Zsolt festőművész 55. születésnapjára)
2007.09.14
Látom, ötvenöt éved terhe
kinccsé érett tudós kezedben.
Nézd a világot egyéni szemmel,
mindig másként, mind élesebben,
mint az egyszerű jövő-menők!
Vásznadon tobzódjanak a színek,
ragadd meg a száguldó időt,
s fess Mester még! Mindenkinek!
Százéves állványod titkot érlel,
őrzi Mácsai Pál bűvös örökét,
s múlt idők fakó emlékeként
Jáger Margit rebbenő kezét.
Vidd a neked adott eszmét tovább!
Alkoss mint eddig, s egykor talán,
ha rátaláltál méltó utódra,
add örökül te is a stafétát!
Bár ötvenöt mögötted lépdel,
előtted is bóklásznak évjuhok.
Terelgesd hosszan számos barmod,
s vedd birtokba, mely neked jutott!
Én szavakkal festem, mit érzek,
benned színekből születik gondolat.
Kívánom, élj soká, alkoss egészségben,
légy boldog, s maradj mindig Önmagad!
Szűk Norbet - Dali
Harcos Katalin
Szűk Norbert képei elé
2008.10.23
Képek… kavargó színek és formák letisztult világa.
Érzések, gondolatok kelnek életre - s válnak halálra.
Illatok és csend, mozdulatok zenéje és béke…
egy élet tapasztalata sűrűsödik az előttünk függő képbe.
Vörös utat zebra szel át. Előtte kék-fehér zebraló kacag.
Vajon ki merne átsétálni a hátán a villogó lámpák alatt?
Amott Dali két szeme szugerál kacikás bajusza mögött…
tekintetébe az őrült zseni rafinált pillantása költözött.
Nézem a nőt vonzón, s titokzatosan idős úr homlokára írva,
s látom a férfit is aki vágyát titkolni soha sem bírta.
Csodálom Jézust kitárt karokkal... máshogyan mint máskor,
mert belelátom szemeden át a titkát feltámadáskor.
Vibráló pillantásodat követi az ecset. Festesz olykor humorral,
máskor vásznadon új világok születnek, s küzdenek a tűnő korral.
Előttünk hosszan érlelődött gondolataid éledeznek
és szólnak hozzánk, kívülállókhoz ajándékául két kezednek.
Csodálattal adózom előtted. Még alig értél a férfikorba,
s tehetséged szárnyát bontogatva követelőzött már a porondra.
Több országot bejárva csiszoltad a tehetséged,
s úgy láttatod a világot, ahogyan a világ lát téged.
Képeidből milliónyi felénk kiáltó üzenetedet érzem.
Fricskázva bírálsz, nevettetsz, s elgondolkodtatsz merészen.
Az időbe vésed gondolataidat, nem múló homokba.
Alkoss soká örömünkre, s eljövő korokra gondolva!
Hideg Viktor - Portré
Harcos Katalin
Mesékké összeállva
Hideg Viktor grafikusművész tárlatmegnyitójára
2009. március 11.
Amikor a vonalak mesékké állnak össze,
árnyak orgiájában ismersz az „örök”-re,
ha zúzott, gyötört vajúdó önmagadnak
fricskát mutatva fested, mi megmaradhat,
élsz jelent és temetsz, - mi volt előbb.
Mikor tükröt mutatsz a szenvedő világnak,
s vad tekintetek harcos lelkekbe vájnak,
ha új gondolatok születnek képekbe írva,
s érzéseket dalol vásznadon a lélek sírva,
akkor kezedben tartod a jövőt.
Ha görnyeszt mázsányi terhe maroknyi létnek,
s alkotó lelked bugyrai a világ lelkéhez érnek,
megszületik a csoda, dús álomvilágban,
és zsong a lét szüntelen, képeidbe zártan,
akkor ragadod meg az örök időt.
Kovács József - Ház a egyoldalban
Harcos Katalin
Világok születése
Kovács József festőművész tárlatmegnyitójára
Pilisvörösvár, 2009. június 23.
Világok születése nyűgöz, ha nézlek.
Hangok festenek, és színek zenélnek,
mert képeid mélyén lüktet az élet,
s teremt ma új csodákat!
Látom a szellőt; szűzen, szemérmes szívvel
az égen máris selymes nászfátylat mímel,
kavarog, szerelmet vall, szavakban rímel…
Meséd, íme, megárad.
Itt dáma térdel dúsan aranyló hajjal,
kikötő éled, nyiladozik a hajnal…
majd fák merednek elénk csontkezű gallyal.
Merő varázs e tárlat!
Ott tűz lobog vörösen, falakra festve,
mert tekinteted a titkokat kereste.
Bíborba hajlik az ég felettünk este,
s lépni látjuk a fákat.
Minden ismert és mégis, - szemeddel látva
ámultan nézünk megannyi furcsa tájra,
mit betölt kavargó létünk boldogsága.
A titok már nem várhat!
Világok születése nyűgöz, ha nézlek.
Hangok festenek, színek zenélnek,
mert képeid mélyén lüktet az élet.
Teremts hát új csodákat!
.
|