EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI II.
*
Időnként köszöntőverset írok kiállításmegnyitókra, máskor csak megragad egy kép hangulata, és megihlet. Ezekből kötöttem korábban kis csokrot. Most lépjünk tovább, és ismerkedjünk meg újabb alkotókkal.
*
Jancsó Zoltán - Fehér elefánt
Harcos Katalin
Fejtsd meg az álmot!
Jancsó Zoltán képíró tárlatmegnyitójára
2010.03.05
Úszom a végtelen vízen…
az álmok követnek, mint az árnyék.
Színek birodalma üzen,
sziporka szárnyakon odaszállnék.
A beteljesülés vágya
fehér elefántként visz a hátán,
ring a világunk, akárha
bukfencet vetne ma száz szivárvány.
Születünk, s mesékben élve
dédelgetjük lelkünket, az árvát.
Titkainkat írd a képbe,
oldd fel szakadt életünk magányát!
Fejtsd meg az álmot!
*
Harcos Katalin*
Gyönyörködünk…
Jancsó Zoltán képeihez
2010.09.29
Ha kezed ecsetet fogva merész
dalra kelnek a vidám színek,
agyad tervez, és a lelked mesés
táncba kezd… alkotsz, mindenkinek.
Szerelem nyílik, akár egy virág,
lágy idomokat csókol a Nap.
Ma a valóság varázsos világ, -
holnapra tán emlékkép marad…
Kibomlik lassan vásznadon a múlt,
s előtűnik a kusza jelen;
életképek, tájak… élt és tanult
magyarságunk így lesz eleven.
Útkeresés… mit mondj, vagy leplezz el?
Hogyan mutass képtükröt nekünk?
Őszintén fess, hisz a művész felel
mindenért. Mi csak gyönyörködünk.
*
Eredélyi Tibor - Fénycsapda
Harcos Katalin
Fénycsapda
Erdélyi Tibor képe alá
2010.11.14.
Meghasadt a föld.
Ágas-bogas gyökerek közt
tűnő pillanat agóniáján
vergődik a fény…
felvillan, ragyogva ég,
s narancsizzással égbe tör.
*
Mertl Attila - Magányos fa
Harcos Katalin
Ajándék
Mertl Attila tárlatmegnyitójára
Kesztölc, 2011. február 27.
Egy tétova sugár végigoson
a képekkel teli falakon.
Nézd, micsoda élvezet!
Cirógatja a festményeket.
Milliónyi fotonba zártan
a Nap üzen a fénynyalábban.
„Áhítattá és színekké válok,
átitatva a formavilágot,
így varázsolok életet
a dermedt alakok helyett” -
dalol az a dölyfös, makacs
fénysáv a mennyezet alatt.
*
Egy képen, itt, fagyban állva
magányos fa tekint a tájba,
ezernyi ujja felmered,
mint megkövült emlékezet.
Magába zár múltat, jövőt,
s rejti a jelent, - az éledőt.
Benne van halál, és élet,
a mindig megújuló természet,
mi évről évre megébred,
hisz benne rejtezik a végzet.
Mint Isten megtestesülése
áll, kiválasztottan az öröklétre.
Nem az a sugár éleszti a tájat.
Az alkotóművész, kié e tárlat,
álmodott meg minden csodát,
ő sugároz fényt a képeken át,
és tölti színültig a lelkeket.
Mondjunk hát neki köszönetet!
*
Harcos Katalin
Ágas-bogas
2011.02.24
Festő ecsetje táncra perdül,
kék-fehér képet festeget.
Magányba fulladt, néma csend ül
a fagyba dermedt táj felett.
Föl-le siklik az ecset…
Ágas-bogas magányos fánál
pihen a téli förgeteg.
Tar csontujjakkal nyúlva, báván,
a havas tájból fölmered
az ősi emlékezet.
Szabó László - Fa
Harcos Katalin
Zsongás
Szabó László festőművész tárlatmegnyitójára
2011.05.15.
Micsoda zsongása a létnek!
Micsoda tűz és milyen zene!
Vadul forognak a fények:
ez az élet üzenete.
Göcsörtös ágak, mohos sziklák,
vizek taraja játékra kél…
itt nőalak, amott: ki mit lát, -
csak bősz álmoké a tér.
Mesébe hajló szenvedéllyel
balladát vázol a szédült ecset,
történetek élednek, remény kel,
táncra perdülnek a színek.
Élet és halál… mosoly és könny,
úgy suhan elénk, mint lenge árny,
időnket nem szövi át közöny;
éberen tart örök talány.
Suhogó percek forgatagában
megkövült, örök pillanat
amit a mester alkotólázban
most ajándékul vissza ad.
Micsoda zsongása a létnek!
Micsoda tűz és milyen zene!
Vadul forognak a fények:
ez az élet üzenete.
*
A folytatás következik.
Az előző és következő oldal balra fent, a Saját írásaim c. ablakban kiválasztható.
*
Copyright by Harcos Katalin
|