NINCS JÖVŐ NÉLKÜLED
Szerelmesvers csokor
Ha tavasz, akkor szerelem...
Ezúttal szerelmes verseimből kötöttem csokrot nektek. Remélem, sokan örömet lelnek bennük.
Köszönöm Jámbor Ivett rajzait, amik illusztrálják a lapot. Úgy érzem alkotásai nélkül ez az oldal sem lenne teljes. Ivett munkáival a Facebook-on neve alatt, vagy Maszatolásaim címszó alatt ismerkedhettek.
Harcos Katalin©
Amikor…
Amikor kibomlik értelme a szónak,
amikor beléd nyilall a felismerés,
amikor megsejted mit rejthet a holnap
s magad megmutatni lettél oly merész
akkor tudni fogom, ki vagy.
Feléd kinyújtott kezem elfogadva
amikor meglested minden titkomat,
amikor nem hagysz többé magamra
s megnyílt előtted test, szív, gondolat
akkor tudni fogod, ki vagyok.
Harcos Katalin©
Rám lelt
Miért?… nem tudom… megtalált szemed
megosztott fényéből rám is jutott.
Elmémben bolygó gyöngy-emlékezet
mikor ujjam arcodon átfutott.
Nem tudom mért, de jó volt… gyönyörű…
vágy születését lestem riadtan,
el sosem illó lélek-kösöntyű
ékesített a lázas pillanatban.
Hogyan?… bár tudnám, rabod mint lettem!?
Szíved kalitját rám zártad legott,
meglelt tüzed úgy lobog felettem,
lélekparazsam, lásd, lángot fogott.
Harcos Katalin©
Itt vagy
Itt vagy érzem kába éjben
ígéretek erdejében
elrejtőzve nevetésben
álmok ködös sűrűjében
s nincs mit tennem
Itt vagy mégis pedig várnád
ossza meg veled a párnád
ringatózva ahogy várt rád
kedvesed elhagyva álmát
és öleljen
Itt vagy kusza-oldhatatlan
begubózott önmagadban
sötét-méla hangulatban
magányodban bent-ragadtan
elrejtőzve
Itt vagy sóhajomba rejtve
elringatlak estelente
ringón-lágyan ölbe veszlek
úgy suttogom hogy szeretlek
mindörökre
Harcos Katalin©
Várva-várok
Lásd, ma nyugtot nem találok.
Vágyak űznek, partra vetnek
szakadt szárnyú végtelennek
menekülő konok álmok,
s messze mennek…
Halld, mint verdes most az álnok
megriadt szív, várva enyhet.
Csonkapartú életemnek
útját állják dúlt határok,
hogy feledjek…
Szerelmedre várva-várok
sóhajok közt szülve percet,
amik holtan elperegnek
megölve a boldogságot,
s eltemetnek…
Harcos Katalin©
Töredékek
Zöld illatai a zsenge fűnek
lábaim alatt elterülnek,
élet pezseg föld alatt és felett,
virágok harsogó színei intenek
felém rikoltva a tavaszt.
Illatos táncra kelnek a szelek,
hancúrozó bárányfellegek
dévajul nászdalt zengenek…
Lásd, semmi sem monoton;
nefelejcs-kék égboltomon
szivárvány-nevetéssel
a szerelem felém lépdel…
*
Feszít a vágy, a rejtett izgalom,
halántékomon dobol a vérem.
Szívem aranyát bőven mérem;
szerelemdalom félőn dúdolom
leplezve belső remegésem...
*
Szemem beitta minden vonásodat,
ízes muzsikáját beszédednek fülem …
hangod zenéje most ott zeng, nélkülem,
de itt őriz titkon ezer szép gondolat.
Harcos Katalin©
Nincs jövő nélküled
Még csókod tüze izzik ajkamon,
nyelvemen ízed édes emlék,
bőröd bársonyát ujjamban hordom,
minden percben karodban lennék…
de hol van a meghitt menedék?
Ölemben vágy lávasága ébred,
éhezem tested vad ostromát…
míg a jelen más vágyait éled
én még őrzöm múltunk illatát,
s álmaimon arcod villan át.
Még mosolyod ragyogása ébreszt,
szívemben szikrákat gyújt tüzed,
minden álmom örökkön tiéd lesz,
és e titkos, drága szédület;
mert nincs jelen, s jövő, nélküled…
Harcos Katalin©
Béklyóink
Életünk béklyók nyűgözik egyre…
csak szívünk szabad. Szárnyára kelve
a szavak szabadságát éljük;
a többit daccal, remélve féljük.
Kötelékeinktől mozdulatlan
kuporgunk, bezárva, önmagunkban,
s ha lelkünk már kitörne végre
vágyunk a tiltott szenvedélyre.
Harcos Katalin©
Várlak
Ha lélegzem, sóhajod bennem száll
ha mozdulok, veled mozdul karom
ha dúdolok, énbennem dalolsz már
ha alszom, álmom veled álmodom
ha szólítsz, válaszom szívedben szól
ha kérsz, megadom, mielőtt kéred
ha hívnál, ott volnék, tudod te jól
hogy vágyad legyek, napod és éjed.
Ha vársz, s az idő áll vigasztalan
mindig ott lennék ahol te várnál
és míg várlak, a múló napokkal
végül mindig énhozzám találnál…
Harcos Katalin©
Ringass, Kedvesem!
Míg álmodom fent kusza csillagok
lesik, hogy titokban nálad vagyok.
Ajkad hol marad? Késik a gyönyör.
Simogatnálak, - hiányod gyötör.
Jöjj, ringass, Kedvesem!
Vak éjszakákon ölelésed takar.
Hozzád simulva vágyam élni akar,
míg biztonságoddal körül veszel.
Érints meg, lásd, boldoggá teszel.
Így, ringass, Kedvesem!
Idő molyol a paplan alatt.
A múlt s a holnap túl nagy falat
elmajszolni, hisz benne mindenünk:
bűnünk, szerelmünk, árva életünk.
Csak ringass, Kedvesem!
Harcos Katalin©
Csikorgó foggal
Idő… végtelen, kegyetlen idő…
béklyóba fogó, kényszert szülő.
Leigázna, de nem adom alább!
Zsinóron vonagló marionett báb,
én, kiütném – micsoda gondolat –
mesterkézből a bábos botokat.
A nagy játékost bőszül nevetve
nem lennék többé kénye-kedve
szerint tehetetlen, szolgai senki,
végre mernék szemébe nevetni,
s csikorgó foggal, tíz körömmel
küzdenék bőszen, újult örömmel
s mernék szeretni...
szeretni!
Copyright Harcos Katalin és D-né Jámbor Ivett
|