KÉPEK,AMIK ÉLNEK
Válogatás Gróf Zoltán műveiből
Egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet Gróf Zoltán festőművész képeire. Körülnéztem a festményei között, és azt láttam, hogy hasonló szemmel nézi a világot, mint én. Ő az ecsettel mesél, én a szavakkal festem ugyan azt.
Sajnos már Ő is eltávozott, de a képein keresztük örökere velünk mard.
Elhoztam néhány képét egy rögtönzött tárlatra. Emlékezzünk rá! Teljen benne örömötök!
Harcos Katalin
Gróf Zoltán: Árnyas fasor 2016.09. 27
Harcos Katalin
2016.09.29
Árnyas fák alatt
Az ősz oson az erdőkön át.
Kékes árnyakat rajzolnak a fák
sápadtra haló lombjaik alatt,
megszűrve a lágy napsugarakat.
Szellő táncol, rezzen sok levél.
Hűvös kezével az arcunkhoz ér,
hajunkba búvik, arcunkba harap,
majd az ágak közt tovaszalad.
Baktat az út… ki tudja hova?
Kinek van arra kertje, otthona?
Mit rejt az erdő, ha tovább megyünk?
Megannyi kérdéssel incselkedünk.
Gróf Zolátn: Számkivetett
Harcos Katalin
2013.08.19
Vádló szemek
Árnyékban élők kiáltásait hallom;
hajléktalanokét, akik vágyják a fényt,
de a napos oldalra sosem jutnak.
Félve osonnak a falak mentén,
koszlott aluljárókban ólálkodnak,
autók közt kínálják nyűtt újságjukat,
s már rég feladtak minden reményt.
Nem emlékeznek, milyen a másik oldal,
szemükből rettegő, konok állat
néz vissza, könyörtelen vádakkal.
Már nem remélnek. Vegetálnak…
*
Gróf Zoltán: Nyárfák ködben
*
Harcos Katalin
Őszi szél
2015.11.10
Ködös tájon szertelen szél szalad.
Libbenő levelek táncába belekap,
esőt perget hűs ujjai közül,
ágakba kapva halkan hegedül.
Sápadtan susog az őszi ég alatt,
s megpendíti a napsugarakat.
Színes fák között kábán kavarog,
míg rá nem köszönnek a csillagok.
Akkor elül. Csak csendben tutúl,
éjszaka kékjébe báván belehull.
Álmában olykor felzokog kicsit,
gyűjti reggelig harmatkönnyeit.
Búcsúzik szüreti gazdagság után,
s elbiceg a télbe félszegen, sután.
*
Gróf Zoltán: Ölelkező fák
*
Harcos Katalin
Ölelkezünk
2016.01.30
Szél táncol köröttünk,
kezedben kezem.
Úgy hajladozunk,
mint fák a szirteken.
Mint az a kettő
ölelkező fa, ott,
mely az útmentén
randevút adott.
Összekapaszkodunk,
így ölelkezünk,
egymást érezve,
egymásért reszketünk.
Mint ott, az a két
ölelkező nagy fa,
így állunk még,
összeborulva,
várva a narancs
alkonyatot, újra,
míg meg nem érint
az este lágy ujja.
*
Gróf Zoltán: Pipacs
*
Harcos Katalin
2016.09.25
Pipacs
haiku
Lángszirmú virág.
Víg lepkeként lebbenti
bársony szirmait.
*
Rőt virágcsokor.
Déli szélben, libegőn
még nyarat idéz.
*
Gróf Zoltán: Tiszapart
*
Harcos Katalin
2016.09.24
Ködben úszó reggel
Köd mögött nyújtóznak a fák.
A párálló reggel oly hallgatag…
még nem ébredt fel a világ,
a Tisza szendereg vén csónakok alatt.
Csak csend susog és béke leng.
Most halkan csobog a vén folyó.
Magába rejtve a vak végtelent,
áradásokról és könnyekről álmodó.
*
Gróf Zoltán: Vihar után
*
Harcos Katalin
Májusi szél
Májusi szél cibálja a fákat.
A vetések rég esőre várnak.
A kék ég didergőn ragyog,
s rajta fehér vattapamacsok,
kusza felhőcskék kergetőznek.
Szél űzi, hajtja egyre őket,
s nyomukban a hegyekre
fázósan integetve
sötétlő árnyék oson.
Most megáll pihegve,
fáradtan a lombokon,
de nézd, már szalad tova…
ki tudja hova?
Néhol tán napfény is ragyog,
de látod, sosem ott,
ahol én vagyok.
*
Gróf Zoltán: Árnyék és fény
*
Harcos Katalin
Ellenpontok
Árnyék és fény…
kontrasztos, dús színek.
Szélfútta rét –
művelni nincs kinek.
Megfáradt árny –
enyhülni épp elég.
Röpítsen szárny!
Szél csókja kell-e még?
Botlik a láb,
homokba fúl a Nap.
Fülledt világ…
fény árnyba így harap
*
Gróf Zoltán: Kapnikbányai kazlak
*
Harcos Katalin
2016.09.25
Szénaboglyák
haiku
Dombháton állva
rég a tájat vigyázza
két kövér kazal.
*
Copyright by Gróf Zoltán és Harcos Katalin 2016
|