MESÉLŐ SZÍNEK
Válogatás Izsák Éva műveiből
Gróf Zoltán oldalán találkoztam először
IZSÁK ÉVA képeivel.
Megtetszett a békesség, ami a festményeiből árad. A zaklatott világban, amiben élünk olyan, mintha a nyugalom szigetére csöppenne az ember. Nem csak meglátja, de ábrázolásával láttatni is tudja azt a szépséget, amit a körülöttünk lévő világ hozdoz. Rákényszerít, hogy megtorpanjunk, és rácsodálkozzunk.
Egy rögtönzött tárlaton szeretnék bemutatni néhány festményt az alkotásai közül, amelyek különösen megragadtak és megihlettek engem.
Legyen benne örömötök!
Harcos Katalin
Izsák Éva: Malom
Harcos Katalin
2017.07.15
Malom a tónál
Izsák Éva: Malom a tónál c. képéhez
Az öreg malom lába vízben ázik.
Míg csendben forog a vízkerék
csikorgó dallamot dudorászik
ahogy lassacskán körbe ér.
A víz csobog a kerék körül.
Küllőin kósza szél citeráz.
Csendesen súg, talán örül,
hogy áll még az öreg malomház.
A tó úgy ringatja a képét,
mint anya az álmos gyermeket.
Fönt rá mosolyog a kék ég,
s lent csodálják az emberek.
Izsák Éva: Pitypangok
Harcos Katalin
2017.04.17
Pitypangok
Harsogó zöld fű közül
vígan int sok aranybóbita.
Nap nevet, szellő rezdül,
és velük kell kacagnia
minden bókoló virágnak.
Az újjászületés itt remeg
az áprilisban, míg a felhők
hintik az éltető permetet,
s a szárnyra kapó mag-ernyők
az új létbe tovaszállnak.
Izsák Éva: Pipacsok
Harcos Katalin
2017.01.31
Pipacsok
Ha rezdül a szellő, vidáman lebben
táncoshoz illő szoknyája. Szebben,
mint egy hercegnő és kecsesebben
nem is tehetné, mint a pipacs.
Rőt selyem szirma finoman fodros.
Színével írja, hogy milyen fontos
amikor ringva, pirosan szálldos
pilleszárnyakként a rőt pipacs.
Megalázkodva bókol a bimbó,
míg szélbe szórja szirmát a nyíló
bársonyos rózsa formán villózó
vöröslő, lepkés réti pipacs.
Izsák Éva: Tél
Harcos Katalin
2017.01.28
Hóban, fagyban
Jég csillan a víztükör felett.
Reszketve vacog a télben a táj.
Minden holt bénaságba dermedt,
csak a fagyos szél muzsikál.
Villódzó fény sziporkázik a havon,
puha pelyhek közt gubbaszt az élet.
Némaságba burkolózva nagyon
hívogatóak a menedékek.
Mégis, előre futok, a tavasz felé.
Víg fénybuborékok pattognak szerte,
s én bűvkörbe vonva olvadok belé
a titok-kincseket rejtő végtelenbe.
Izsák Éva: Lány napernyővel
Harcos Katalin
2017.01.29
Lány napernyővel
Mint egy sellő, a stégen ült a lány.
Lábát lóbázva nézte a vizet.
Az ernyő árnyat rótt gyenge nyakán,
űzve a visszacsillámló fényeket.
Tavirózsák nyíltak körbe-körbe,
megtáncoltatva a ringó szelet,
míg a lány nézte a víztükörbe
mit idéz elé a gazdag képzelet.
Arcára félszeg mosoly kúszott.
Vajon mi villant át agyán?
Körben számtalan virág úszott,
rózsaszín szirmú volt mindahány.
Úgy ült a lány, mint egy sellő,
s lába alig érte a kéklő vizet.
Arról álmodott, hogyha felnő
meghódít minden férfiszívet.
Izsák Éva: Holdfényes víztükör
Harcos Katalin
Tócsa
Kék-zöld csillogású,
gyémántos ragyogású,
rezgő víztükrét lesem a tónak.
Kacagtatóan aprónak.
Mit tó? Hisz tócsányi csupán
az a vízparány,
de benne remeg az élet…
Ha megnézed:
fák susogó sóhaja,
kuruttyoló békák dala,
őszi erdő fűszeres aromája,
párzó szarvasbikák dohogása,
vörös Nap esti búcsúzása,
ezüstös Hold csengő kacagása,
éjszaka bársonyos kékje,
csillagok sziporkázó fénye…
mind-mind benne játszik!
De lásd! Az is látszik:
a legszebb Te magad vagy benne,
aki nézed gyönyörködve
az aprócska vizet.
Mindegy, hogy melyiket…
lényeg, hogy megtaláld
és lélegzet elállón csodáld!
A fák reszkető árnyékát,
csintalan fények játékát,
a csodákat, míg kíváncsin keresem,
s tágra-nyílt szemekkel meglesem,
enyém lehet szinte minden…
Az univerzum a kincsem!
Izsák Éva: Csendélet
Harcos Katalin
2017.04.16.
Üzenet
Dús rózsacsokra az elmúlásnak
szirmait pergetve üzeni nekünk,
hogy a szép napok tovaszállnak,
és véget ér majd az életünk.
De azt is súgja, hogy élni jó!
A szépség itt él bennünk ma még,
és bár minden dolog múlandó,
most még miénk a mindenség.
Izsák Éva: Hófúvás
Harcos Katalin
Hófúvás
2017.01.30
A szürkületben hóvihart kavar
jeges szárnyával az északi szél.
A fehérség lassan betakar,
mindent elfed, ahová befér.
A patak jegén hó-örvény szalad,
a partok között szinte szédeleg,
feltornyozza itt-ott a havat,
s megtáncoltatja a jeges telet.
Izsák Éva: Zöld fák alatt
Harcos Katalin
Csupa zöld
2017.01.26
Zöld fák alatt a zöld vízen
zöld fények játszanak hűvösen.
Zöld békák víg hada éhesen
zöld nótát brekeg csöndesen.
Zöldbe forduló árny lebeg
a zöldesen ringó tó felett.
Zölden harsogó nyár remeg
zöldben-aranyló fényeket.
Izsák Éva: Kút a nyírfák alatt
Harcos Katalin
2017.02.27
Kút a nyírfák alatt
Rezegve ring ezernyi nyírlevél,
sejtelmes susogással andalít.
A vén pad alattam nyög és mesél,
míg lessük az öreg kút álmait.
A kerekes kút olykor könnyet ejt.
Halk cseppek csobbannak a vízen.
Kezek alatt még nyekkenve nevet,
meghatódik bús és víg emlékeken.
A csend neszez a lombok között.
Virágoktól bódult a távoli mező,
a szél felkapja az illatot, s pörög.
Köröttünk kering a végtelen idő.
Izsák Éva: Templomkert
Harcos Katalin
Templomkert
2017.01.27
A délelőtt csendjét harangszó tépi széjjel.
Valaki szaporán lépked, tán misére szalad.
Zúg a lég, ércesen kong a hatalmas harang.
A templomkert fái játszadoznak a széllel,
árnyakat kergetnek a dús lombok alatt.
Velük lélegzik, él most a nyári pillanat.
Izsák Éva: Tavirózsák
Harcos Katalin
2017.01.27
Tavirózsák
Apró csobbanások csendesen
csókot csennek a vízfelszín fölé.
A méla vízpart tán még sosem
rejtette titkait virágok közé.
Csak néha rezdül a víztükör
a tavirózsák tányérja alatt,
árnyak közt a napfény betör
és felfedi a félénk halakat.
Csobog a víz, de néma a táj.
Körben az erdő is hallgatag.
A fák ágain szellő muzsikál,
míg vászonra olvad a pillanat.
Izsák Éva: Magány
Harcos Katalin
Magányos fa
2017.01.29
Már csak egyedül áll a parton,
minden volt társa rég kihalt.
Emlékük csupán messzi álom.
Egykor fasor állt itt, túl az árkon
sorfalat álltak a láthatáron,
s a szél dús koronákat kuszált.
Vad viharok nyűtték a fákat,
s ami megmaradt, nekiálltak
és kivágták őket tűzifának.
Csak egy vézna magonc maradt
magányosan a partfal alatt.
Ma itt áll őrt, egymagában,
magányba fordult némaságban
és várja az utolsó vihart.
Izsák Éva: Komárom, Szent Rozália templom
Harcos Katalin
2017.01.31
Zöld kupola alatt
A városra lenéz a zöld kupola.
A templom tetőről vígan integet,
nyakában és karján hordva
a három apró toronygyermeket.
Olyan méltóságteljesen áll,
mint egy bölcs, aki gondolkodik.
Vagy talán éppen meditál?
Esetleg a múltjáról álmodik?
Bent a lépések csendesen
tompa visszhangokat vetnek.
Nem zeng orgona, nincs ének,
szava sem hallik embereknek.
Majd, ha a misére szólva
cseng-bong a templomharang,
éled a hit és felzeng újra
az imádság a kupola alatt.
***
Néhány szó az alkotóról
Izsák Éva 1962. május 29-én született. Izsán él, de Komáromban dolgozik. Mindössze néhány éve kezdett el festeni. A festészetet nem művészeti iskolában, hanem autodidakta módon tanulta. Tehetségére hamar felfigyeltek.
A fotó Izsán készült, ott rendezett kiállításának megnyitója alkamával. A képei iránt érdeklódők megtalálják őt neve alatt, a Facebok oldalán.
Copyright by Izsák Éva és Harcos Katalin
|