BOLDOG KARÁCSONYT!

Elérkezett a szent este napja.

Már csak néhány óra, és a  családok és barátok összejönnek, hogy kifejezzék egymás iránti szeretetüket.

Ehhez az ünnepi hangulathoz szeretnék hozzájárulni versöszeállításommal.

*

Harcos Katalin

Minden más

impro morzsa

Fahéj-illatú esti órán

csendem derűs, tiszta, lágy,

bár lüktet bennem még a vágy

át az ünnep bíborán.

Karácsony… mégis minden más.

A múlt árnyai körbelengnek,

gyertyalángú életemnek

csonkján rezeg egy vallomás.

Ma újra fáj a volt, a nincs.

Dús ölelések, messzi vágyak

ezen az éjen rám találnak.

Ajándék…  fájó lélekbilincs.

Harcos Katalin

Ünnep előtt

Kertünk alatt ólálkodik az ünnep.

Be kéne, hogy engedjem végre,

de szívem nincs még felkészülve

ilyen szent, nagy ünneplésre.

Magányom szorosan rám tapad,

és nem enged közel senkit hozzám,

pedig úgy vágyom, hogy szeressenek,

hogy minden kincsemet odaadnám.

Minden álmomat és vágyamat

odaadnám annak cserébe,

aki eljönne, hogy meggyógyítson,

hótiszta szeretet remélve.

Harcos Katalin

Ajándék

*

A

szó

daloló,

lágy,

mint a vágy

s oly simogató.

Ring,

s ritmussal

ropja táncát a dal.

Nincs

fal, csak

sok kitárt kar:

rímben ölelkező sorok,

amiket magamban dúdolok.

V
E
R
S

Harcos Katalin

Angyalszárnyú hajnal

Hajnalodik. Didergős percek

suhannak át a végtelen időn…

Még köd nyúlik el a fák között,

retteg az éj, s angyalszárnyakat vár.

Még nem bontotta ki szirmait a fény.

Talán meglepetést szül a kövér

és telhetetlen, fenyőillatú csend.

Még némán dalol az ünnep,

de én már itt érezlek, várlak.

Magamban dédelgetem nevetésed,

a szemedben csillanó mosolyt,

karjaid szenvedélyes ölelését,

és őrzöm ajkaid érintésének

szédítően buja-szent titkait.

Ünnepet vajúdó hajnalomban

életre kel az örök csoda…

Harcos Katalin

Hab-puha álom

Szállongás…

apró, pelyhes fehérség, hab-puha álom,

szürke ég alatt takaró: paplan alszik a tájon.

Csend mesél…

 néma hegyekkel feleselnek a rétek.

Nincs már menekvés. A tél hercegei ideértek.

Csillogás…

 kusza gallyakon csak a fagy dere csipkés.

Jó a melegben. Friss tea gőzöl, átölel égi derengés.

Meghittség…

 díszes fenyőket körül ülnek a népek,

ünnepi éjen égi és földi szájról szárnyal az ének.

Harcos Katalin

Láng leszek

Láng leszek, látod? Neked lobogok.

Tüzem felhevít, fényem rád ragyog.

Imbolygó, bíborló, csodát váró,

szertelen, szerelmes táncot járó.

Láng leszek, önmagát elemésztő,

lobogó lázában érted égő.

Nézd, fényem világol a sötétben,

rád kacag komor éj sűrűjében.

Láng vagyok, lelkedben tüzet gyújtó,

éledő tüzedhez odabújó.

Körülölellek melegemmel,

betakargatlak szerelemmel.

Harcos Katalin

Ádvent

Az éj körül vesz,- ringatózom,

sercegő gyertyaláng andalít…

süket fülekkel újra hallom

régmúlt ünnepek hangjait.

Elképzelem a jászolban fekvő,

értünk született kisdedet.

Mellette állnak, mindenki eljött,

élők és rég hallott szellemek.

Csend neszez a barmok mellett,

istállóból lesz templomunk…

tudjuk, hogy megváltó született,

akkor is, ha mi meghalunk.

***

Copyright by Harcos Katalin

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés