Áldott légy, Uram!
Az áhitat versei
Rohanó világunkban egyre nagyobb szükség van arra, hogy olykor kis időre megálljunk, elcsendesedjünk, és hitünkben elmerülve meditáljunk.
Köszönöm D-né Jámbor Ivett képeit, melyek illusztrálják verseimet.
Ivett munkái megtalálhatóak a Facebookon, Maszatolásaim címszó alatt.
A hit fontossága ma még nagyobb, mint régebben. A csendes elvonulás verseiből kötöttem most csokrot. Fogadjátok szeretettel írásaimat!
Harcos Katalin
Harcos Katalin
Nézz le rám, Uram!
Márványon kongó lépteim
elhalnak a kupola alatt…
körülállnak az évszázados,
időtlenségről suttogó falak.
Nézz le rám, Uram!
Magamba fordulok megint.
Erények és bűnök közt kutatva
gondolok a múltra, a jelenre,
s arra a távoli napra,
amikor magadhoz ölelsz.
Hiszem, teremtő istenség vagy,
s hatalmad van jó és rossz felett,
de mindennél jobban bízom
megbocsátó szeretetedet.
Nézz el rám, Uram!
Már arcomat évek szántják,
kerülöm a bűnt, a rosszat,
de az ember esendő olykor,
s az élet néha botlást is hozhat.
Ölelj mégis magadhoz!
A bazilika némasága
belsőmben új zsoltárt fakaszt,
itt rám vetül léted bizonysága,
szétárad a hit, és a malaszt,
kegyelmedet érzem, Uram.
Már tudom, csoda, hogy élek,
s mekkora ajándékot adtál,
amikor szerető család körében
születtem, éltem, s velem maradtál,
ha érdemtelen voltam is.
Adtál családot, gyermeket,
barátságot és szerelmet,
készséget örömre, jóra,
ráébredni az örökkévalóra,
hitre, megújuló reményre.
Visszatalálni utadra könnyű,
ha szívünkben újra ott a béke,
ha él bennünk még megbocsátás
benned lelünk régi-új menedékre.
Nézz le rám, Uram!
Nézz el rám, és ölelj magadhoz,
mert megtért a tékozló leány.
Áraszd reám kegyelmedet!
Hitem újra él, és a magány
nem ér el, mert Te szeretsz.
*
Harcos Katalin
Fohász
Uram, segíts! Most oly nehéz élnem!
Alig maradt erőm tovább remélnem…
ha felkelek reggel, mégis hálát adok,
hogy új nap vár, és munkába indulok.
Uram, adj erőt, hogy maradjon hitem
nehézségeimet leküzdenem,
családomnak lehessek támasza,
bajban segítsége, búban vigasza!
Uram, engedd, hogy elcsendesedjek,
félelmeimet ne szítsa a világ!
Templomod csendjében megpihenjek,
s lelkemben nyíljon új reményvirág!
Harcos Katalin
Kis fohász
Maroknyi létem tenyeredbe teszem,
s bizakodva nézek Rád, Uram.
Áradó kegyelmed hálával veszem.
Segíts, hogy Hozzád vezessen utam!
Harcos Katalin
Fohász egy keresztnél
Piliscsaba, 2004. okt. 12.
Az új kereszt kőhalmon áll.
Az apró jelképes Golgota
idézi, hogy Jézusnak már
miértünk meg kellet halnia.
Utam előtte elvezet
és gyakran lábánál megállok…
nézem a durva keresztet,
és Isten fiáról meditálok.
Szomorú, gyászos a jelkép,
de remény sugárzik alatta.
Ha kitárod szíved és elméd
megnyugszol egy pillanatra.
Kérlek, tekints le ó, Uram,
s adj erőt, hogy Neked éljek,
tisztán járjam tovább utam,
hogy végül Tehozzád térjek!
Uram, nekem türelmet adj,
hogy elviseljem fájdalmamat,
és hogy szeretni tudjam, add,
ki nem kéri barátságomat!
Adj kérlek teljes megértést,
hogy elviseljem a bántást,
és add meg nekem Uram még
az őszinte megbocsátást!
Copyright by Harcos Katalin
|