Karácsony

Áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok!

Már csak párat alszunk… valamikor kislány koromban így kezdtük ilyentájt a mondatokat, hiszen gondolataink, már a közeli ünnep körül jártak. Ezt a várakozásteli hangulatot azóta is őrzöm.

Takarítás, sütés-főzés jelezte, hogy Karácsony itt toporog az ajtónk előtt.

Aztán elérkezett a szent este.

Mi gyerekek a konyhában serénykedtünk anyu irányítása alatt, apu azonban eltűnt valamerre, és elő sem került egyhamar. A reggeli aznap többnyire frissen sült kalács volt kakaóval, ebédre mákos guba. A karácsony esti menü nálunk kicsit rendhagyó volt, mert két eltérő kultúra hagyományait ötvöztük, azonban az ünnepi asztalról nálunk sem hiányzott anyu sajtos pogácsája, a diós és mákos bejgli, valamint az elmaradhatatlan zserbó. Mire a süteményekhez értünk, elcsendesedtünk. Hallgattuk, megszólal-e a várva várt csengettyű, ami jelzi, hogy megjött a Jézuska…

Nem voltunk jómódúak, hiszen hárman voltunk testvérek, és új házunk is lassan, évek alatt készült el, és az építkezés minden pénzt felemésztett. Egy ilyen nehéz időszakban volt a leg emlékezetesebb karácsonyunk. Szüleink esténként, miután minket ágyba dugtak a mi karácsonyi meglepetéseinket készítették. Apukám nővéremnek egy gyönyörű szobabútort készített fából, nyitható szekrényajtóval, fotelokkal, hozzájuk illő asztallal, anyukám nekem egy babát, ami akkora volt, hogy saját pici kori ruháimba öltöztethettem, és épp olyan ritka fog nevetett ki nyitott szájából, amilyen az enyém.

Olyan boldog karácsonyt kívánok nektek, amilyen az volt!

Harcos Katalin

2016.12.20

Égi jel

Felhők fölött, a téli éjben

fényét egy csillag szórja ránk.

Körötte csendben és szerényen

angyalok dalolnak glóriát.

Egy barlangban, barmok között

megszületett egy kisbaba.

Emberként közénk költözött,

s édesanyja a szűz, Mária.

József, az ács is elfogadta

a különös, szent kisdedet.

Életét a szentlélek adta,

az ég küldte az üzenetet.

A szentséges éj elrejti őket.

Pásztorok köszöntik, s angyalok.

Árulkodó csak a fényes csillag,

ami az égen most fenn ragyog.

De ez a fény jel, amit vártak.

Útra kel most a három király.

Ajándékokkal tevére szállnak

Gáspár, Menyért és Boldizsár.

Míg elérnek az istállóhoz,

mi most a szent család otthona,

hiszik, hogy igaz megváltást hoz

ez az aprócska kis baba.

Azért jött közénk, hogy eltörölje

az eredendő bűnöket,

szenvedni, meghalni jött a földre,

nekünk hoz örök életet.

Kezdetét veszi most, ez éjjen

a legszentebb csoda. Emberek!

A remény jött el hogy ne féljen

ki a haláltól még remeg.

Halleluja! Megszületett, hát!

Köszöntse Őt most a dalunk.

Elűzi az örökös halált,

s hisszük, hogy majd feltámadunk.

Harcos Katalin

2016.12.19

Üzenet a távolba

Lábujjhegyen, lépked az ünnep.

Beoson, lelkünkbe lop reményt,

bearanyozza titkon a szívünket,

ránk teríti az angyali fényt.

Hűs falak közé csend szivárog,

a meghittség lágyan megérint.

Körbeöleli elménk a világot,

eltörölve sok fájdalmat és kínt.

Túl világokon, ásító tereken

ölelésem végre rád talál.

Semmivé válik a végtelen

amikor szívem szívedre száll.

Harcos Katalin

Karácsony másnapján

Az ünnep forgataga elragad,

de hiányol így is…

mint férfi, - s mint önmagad,

akként is.

A villódzó karácsonyi fények

mögött arcod gyakran felmerül,

és engem reménytelen remények

kísértenek kegyetlenül.

Hová tűnt végleg belőlem

minden megfontolt gondolat?

Nevethetsz rajtam. Felőlem…

Vágyam akkor is megmarad!

Arcod, szemed, s az íve nyakadnak,

ahogy lágyan felém hajolsz…

szép kezed... lendülete a mozdulatnak,

amivel talán majd átkarolsz.

Hiányzik minden.

A pajzánság is, s a kedves szavak,

amiknek gátjuk nincsen,

mert köztünk mindent szabad.

A hangod…

Hogy szeretném már hallani!

És úgy megérinteném az arcod,

hogy nem tudom elmondani.

De a józanság jelmezébe bújva

szembenézek ismét Veled.

Két lábammal a földön újra

nem tudom, vágyam hová vezet…

Nem akarom, hogy szánj!

Nem, hogy keserűn kacagj rajtam!

Akartam, hogy valóban vágyj,

és szívem titkait megmutattam.

Múlnak a nappalok,

és megtelnek álmokkal az éjszakák.

Nyugalmat nem találok.

Nem tudok nem gondolni Rád.

Harcos Katalin

Ajándék

*

A

szó

daloló,

lágy,

mint a vágy

s oly simogató.

Ring,

s ritmussal

ropja táncát a dal.

Nincs

fal, csak

sok kitárt kar:

rímben ölelkező sorok,

amiket magamban dúdolok.

V
E
R
S

Copyright by Harcos Katalin