ÚJ!

SÍK SÁNDOR:

MÁRCIUS

Nézd: földben, szélben, erekben
Hogy lüktet a tavaszi láz!
A mélység ritmusa rebben,
Szíven, rügyön az furulyáz.
Friss szélben, bíboros érben
Megzendül a tártölű távol,
A lélek lobban a vérben,
És szállani, szállani vágyol.

Szökelleni, szállani vágyom
A szűz föld szíve felett,
Én, én a gyerek-rügy az ágon,
Én, én a kelő kikelet.
Mosolyomtól serken a pázsit,
És rezzen a tavalyi dudva
S búvó pici szarvacskáit
Félénken a napra kidugja.

Rám nyisson most, aki kóró,
Rám nézzen most, aki vak:
Énbennem az életszóró,
Ibolyáslehű tavaszi Nap.
Bontsátok mind meg a kelyhet
Szürcsölni a jó melegecskét,
Holtszirmú, télbeli lelkek,
Testvérek, árva rügyecskék.

Tavasz csengettyűje

Most a csúf tél bosszúsan 
Zsörtölődve jár még, 
És az égen elsuhan 
Sok nagy álmos árnyék. 
Én dalolva hangosan, 
Szökdelőn és pajkosan 
Messze-messze szállnék.

Szól a szél a hegyeken, 
Szít repülni vágyat, 
Már a hó a réteken 
Olvadóra bágyad. 
Siheder nap hívogat, 
Áprilist és álmokat 
Bizsereg a vágyad.

Hát, szeszélyes csacska szív, 
Hol a téli bánat? 
Dudorászó dala hív 
Mese-muzsikának. 
Erdő-mező csalogat, 
Csalogató dalokat, 
Küld a tó utánad.

Csintalan szél dalt fakaszt, 
Táncütemre léptet. 
Te hívod-e a tavaszt? 
Vagy a tavasz téged? 
Hó felett és tó felett 
Már a fűzfaág hegyett 
Barka pelyhe éled.

Most rügyedző ág alatt 
Énekelni ülj le. 
Fesse frissre arcodat 
Víg dalok derűje. 
Mert a dal ma rózsaszín, 
S lásd, e sok bohóka rím: 
Tavasz csengettyűje.